Az egyházban a szent Kereszt tiszteletére két ünnepet találunk. Egyik május 3-án, a szent Kereszt megtalálásának az ünnepe, a másik, a szent Kereszt felmagasztalásának az ünnepe szeptember 14-én.
Mindkét ünnep a szent Keresztet dicsőíti, vagyis azt a fát, amelyen az üdvözítő kínhalált szenvedett és minket megváltott. Az ünnep alapja a valódi Kereszt megtalálása a keresztre feszítés helyén, a Golgotán.
Nagy Konstantin császár lánya, Szent Ilona 326-ban – amikor a szent helyeket kutatta –a golgotai szeméttelepen három keresztet talált. A három kereszt közül az lehetett az Üdvöztő keresztje, amelyet egy beteghez hozzáérintettek és a beteg azonnal meggyógyult. A megtalálás helye fölé Nagy Konstantin császár bazilikát, templomot emeltetett, melyet 335 szeptember. 14-én szenteltek fel. Itt helyezték el ünnepélyesen a szent Keresztet. Az ünnepet már Nagy Szent Gergely pápa is átvette a Nyugati Egyház számára is.
A szent Kereszt 614-ben a pogány perzsák birtokába került, de 628-ban a görög Heraklius császár ünnepélyes diadalmenetben visszavitte a jeruzsálemi templomba. Erre az eseményre is emlékeztet a szent Kereszt felmagasztalásának ünnepe.
Mi, vecsésiek, különös hálával tartozunk urunknak, Jézus Krisztusnak, mert az ő szent keresztjének egy piciny darabja velünk van, és láthatjuk is szinte naponta a Jókai utcai szent Kereszt templom korábbi főoltára fölött, egy aranyozott ereklyetartóban. E tény nem csak különös örömre ad nekünk okot, hanem felelősséget is kell, hogy érezzünk, a szent Kereszt fokozott tiszteletében.
Nem a keresztet magasztaljuk fel, hanem aki rajta függött. Mégis, a mai ünnep neve szent Kereszt felmagasztalása. A két farönk önmagában nem szent. A jobb meg a bal lator keresztjét nem magasztaljuk fel. Jézus kivégzésének eszköze attól lesz szent, hogy Jézus a legszentebb Istennek ajánlja fel magát és egész addigi életművét. Sokféle tárgyat vagy emberi vívmányt lehet „magasztalni”, például egy műalkotást, egy remek emberi tevékenységet, egy kitűnő autót, egy finom bort vagy ételt. De vigyáznunk kell, nehogy fejünkbe szálljon a dicsőség és megfeledkezzünk arról, hogy mindezek helyes használatát annak köszönhetjük, aki nagycsütörtökön megmosta az apostolok lábát, másnap pedig kereszthalálával megmosta szívünket!
A kereszt azt jelenti, hogy Jézus „kitárt karral szenvedte el a kínhalált”, így vonz és ölel magához mindenkit. Mindenkit! Üdvöz légy Szent Kereszt! A kereszten felemelt emberfia Isten szeretetének jele, aki egyszülött fiát adta, hogy aki benne hisz, el ne vesszen, hanem öröké éljen. Gondolok erre, amikor keresztet vetek magamra, vagy amikor kereszttel találkozom?
2005 nagypéntekén a Colosseumban Ratzinger bíboros (a későbbi XVI. Benedek pápa) tartotta a Keresztutat. Többek között elmondta: „Az Úr Jézus áldozatával felvállalta a mi fájdalmainkat, szenvedéseinket. Csak Krisztus útján vagyunk képesek elfogadni a fájdalmat és értjük meg igazán, hogy nincs igazi szeretet, ha nem tudunk lemondani önmagunkról, korlátainkról, és arról, hogy mindent birtokoljunk. (…) A kereszt misztériumában, benne van a szeretet misztériuma is.”
2014-ben a Fölszállott a páva televíziós vetélkedő legkarizmatikusabb szereplője, a közönségdíjas Vaszi Levente volt Kóstelekről. A fiatal csángó tanító hitelesen énekelte a következő népéneket, mindnyájunknak: „Menjetek a Keresztfához, üdvösségtek oltárához/Soha el ne feledjétek, hogy haltam meg érettetek!”
Vecsési búcsú
Az ünnep egyben a Felsőtelepi Szent Kereszt Templom búcsúnapja. Tulajdonképpen a ma működő templom elődjei mind a szent Kereszt felmagasztalására voltak szentelve, ez volt a titulusuk. Az ünnep ugyan szeptember 14-én van, de a Vecsési Tájékoztató következő száma csak utána jelenik meg. Többen kérdezték, tulajdonképpen mi az ünnep története, mi a lényege, mert komolyabban szeretnék megismerni, nem csak azzal ünnepelni a Búcsút, hogy az Epresben végigsétálnak a sátrak között és felültetik a gyermekeket a körhintára.
Ha a Tájékoztató megjelenésekor– még augusztusban – elolvassák e cikket, ne tegyék el végleg az újságot, hanem szeptember közepén, az ünnepkor vegyék elő újra és olvassák el ismét, hiszen az „ismétlés, a tudás anyja”.
Nagy István Elek
