Új helytörténeti könyv városunk temetőjéről

Az egykori Vecsési Német Nemzetiségi Hagyományőrző Tánccsoport tagjai elhunyt társukat, Doró Tibort kísérik el utolsó földi útján

A Vecsés város temetője sorozat II. kötete jelent meg a minap Szegedi István főszerkesztőnek, sorozatszerkesztőnek, a SZIGÜ Zrt. vezérigazgatójának a támogatásával.

A második kötet borítója

A kötet szerzője Orosz Károly nyugalmazott mérnök-újságíró, aki több évtizedes helytörténeti és néprajzi gyűjtő és értékmentő munkával dolgozta fel a temető történetét, a halálozáshoz és temetéshez kapcsolódó szokásokat.

A képekkel gazdagon illusztrált és Szegedi István főszerkesztő gondosságával tovább színesített kötet a Vecsésen élt magyarok és svábok, köztük a kitelepítettek halálozáshoz, temetéshez kapcsolódó hagyományainak sokszínűségét, a babonákat és szokásokat, s a temető történetéhez kapcsolódó fontosabb eseményeket ismerteti. Ugyanakkor a kötet a szerző ökumenikus keresztény bizonyságtétele is, amely kiterjed Vecsés három nagy történelmi egyházában régen és ma is fellelhető temetési és halálozási néprajzi adalékokra.

Radnainé dr. Fogarasi Katalin, a Nemzeti Örökség Intézete főigazgatója a kötet eleji köszöntőjében írta: „Orosz Károly és Vecsés város polgárai kellő alázattal és professzionalizmussal komolyan veszik múltjuk feldolgozását, ezáltal jelenük megértését, ráadásul e múlt másokkal való megismertetésében is jeleskednek. Ennek bizonyítéka nem csak a már publikált tudományos írásokban manifesztálódik, hanem a számos, országos ismertséggel, sikerrel működő hagyományőrző közösségekben is, amelyek képet adnak a település magyar, sváb és zsidó tradícióiról és szokásairól.” Joggal írta tehát Szlahó Csaba polgármester a kötet margójára. „A temetés nemcsak gyászruha, koporsó, az azon kopogó föld hangja, koszorú és tor, hanem több annál. Dédapáink és dédanyáink még tudták, hogy a ravatalozásnak, a virrasztásnak, a temetésnek és az ezt követő gyásznak is meg kell adni a módját… Városunk temetőjét bemutató első kötet megjelenése után két évvel egy újabb igényes, színvonalas könyvet vehet a kezébe a Kedves Olvasó, amelyben megismerheti őseink végső búcsúhoz kapcsolódó szokásait…”

2014-ben új ravatalozó épült az 1904-ben épített régi helyett. A házaktól történő temetés megszűnése óta az elhalálozás sorrendjében nemzetiségi és felekezeti származásra vagy tehetősségre való tekintet nélkül kerülnek egymás mellé a temetőben az értelmiségi vagy fizikai foglalkozású elhunytak. Azért a halálozási és temetkezési szokások, néprajzi értékek még ma is tetten érhetők, amelyekre a szerző részletesen ki is tért.

Tény, hogy régen sem volt, és ma sem olcsó dolog a temetés. Talán éppen ezzel érvelve próbálnak segíteni a biztosítók az életük végéhez közeledőknek. A biztosítás azonban nem változtat azon, hogy mindnyájunknak el kell menni a minden élők útján, csak nem mindegy, hogy mikor és hogyan? Egy régi ének szerint mindenki szeretne a mennybe jutni, de senki sem akar meghalni. Pedig az időnk abban a pillanatban fogyni kezd, amikor megszülettünk, függetlenül attól, hogy akarjuk-e vagy sem? Aztán ahogy öregszünk, s látjuk, hogy az előttünk álló idő már kevesebb, mint amit eddig leéltünk, idősebb korban gyakrabban fordulunk Istenhez: „Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!” (Zsolt.90;12). Tehát olykor felismerjük azt a hatalmas, Krisztus által szerzett kegyelmet, ami életünket megtartotta. Ennek ellenére fontos marad az élők számára, hogy milyen állapotok vannak városunk temetőjében. Széchenyi István reformkori politikus szerint: „Ha tudni akarod, hogy egy nemzet mennyire becsüli a múltját, nézd meg a temetőit”. A vecsési temetéseken részt vevő rokonok, vagy akár Vecsés testvérvárosaiból: Rhein­stettenből, Gyergyószárhegy­ről idelátogatók is kifejezésre juttatták már, hogy városunk büszke lehet a parkszerű, gondosan ápolt temetőjére, az ottani rendre. Talán a temetéseket zavaró repülőgép zajának megszokásához van szükség egy kicsit nagyobb türelemre. Mégsem árt visszatekinteni, hogy az utóbbi emberöltőnyi alatt mennyi pozitív változás történt városunk temetőjében is. Mindezekről részletes ismertetést ad a SZIGÜ Zrt. által megjelentetett, a Vecsési Tájékoztatóban rendszeresen publikáló Orosz Károly helytörténeti és néprajzi kötete, amit szívesen ajánlunk városunk lakóinak figyelmébe.

VT info