2019. január 20–27.
Jelmondata: „Az igazságra, csakis az igazságra törekedj…” (Mtörv/5, Móz 16,18-20), a Bibliában az idézet így folytatódik: „…hogy életben maradj és megtarthasd azt a rendet, melyet Istened ad neked.
Az Egyházak Világtanácsa 1988 óta szervezi az imahét rendezését, és 2004 óta közös az imádságok szövege az egész világon.
A 2019. évre az imahét programfüzete Indonéziában született, mely 1700 szigetből áll, 265 millió lakosa van, s ennek a 10%-a keresztény. Az imahét minden napján más szentírási idézet adja a közös elmélkedés témáját. S minden alkalommal más gyülekezet templomában gyűlnek össze a hívek és mindig más az előadó.
1. nap: január 20.
Evangélikus templom (Károly utca). „Áradjon a törvény, mint a víz és az igazság, mint a bővizű patak.” A szolgálatot dr. Huszka Mihály plébános úr tartotta.
A háziasszony tiszteletes asszony köszöntötte a kb. 70 fős közösséget és felhívta a figyelmet a kitett gyermekrajzra, amelyen a templomtorony 3 ágban fejeződik be: kakas – kereszt – buzogány. Három szó is olvasható a bájos rajzon: Szeretet – Összetartás = Közösség ereje. Ez a kép is igazolja – mondta –, hogy a gyermekek is foglalkoznak, bekapcsolódnak a közös imahétbe.
Mihály atya, miután gratulált az elkészült templom modern, ízléses befejezéséhez, az igazságról beszélt, melyet személyes és közösségi oldaláról közelített meg. Akkor cselekszünk igazságosan, ha mindenkinek megadjuk a magáét. Embernek – állapotához megfelelően – ami az embernek jár, és Istennek, ami Istennek jár. Egy evangélikus teológust idézett: „Az igazságosság irgalom nélkül szeretetlenség, az irgalom igazságosság nélkül, megfoszt a becsülettől”. Majd Viennai Szent Jánost idézte bátorításul: „Az Isten szereti, ha molesztálják!”
Az előadás végén a tiszteletes asszony „házi feladatot” is adott csütörtökre: aki teheti, gondolkozzon azon, mit tehetek az igazságosságért személy szerint? S gondolatát egy mondatban, esetleg egy szóban papírra írva tegye csütörtökön az oltárra.
„Istenünk add, hogy keresztényként ne csak szívünkkel és gondolatainkkal, hanem cselekedeteinkkel is imádhassunk Téged!”
2. nap: január 21.
Református templom (Árpád utca). „Újuljatok meg gondolkodástok szellemébe, s öltsétek magatokra az új embert!” (Ef 4,23-25) és „Beszédetekben így legyen: az igen, igen és a nem, nem. Ami ezen felül van, a gonosztól való.” (Mt 5, 37)
A szolgálatot Tőttős János ny. baptista lelkész végezte.
Tőttős János elmondta, hogy mennyire szükség volt – és van – a megújulásra. Példának hozta fel, hogy a 70-es évek második felében, Erdélyben avatták lelkipásztorrá, az ünnepi ebédtől többen rosszul lettek, megbetegedtek, mert a titkosrendőrség megmérgezte az ételt. De ez nem tántorította el az Úr szolgálatától, mert jelenleg is hajléktalanokat szolgálnak, – igaz, holland háttéri segítséggel.
Az Efezusi levél arra figyelmeztet minket, hogy „…tagjai vagyunk egymásnak…”
„Istenünk, adj nekünk bölcsességet, hogy megkülönböztessük a jót a rossztól. Engedd, hogy őszinteség vezesse szívünket és ajkaink az igazságot mondják. Adj bátorságot, hogy még akkor is igazak legyünk, ha mások ellenünk vannak.” Az áhitaton a Luteránia énekkar szerepelt kitűnően.
3. nap: január 22.
Szent Kereszt templom (Jókai utca). „Kegyelmes és irgalmas az Úr, türelme hosszú, szeretete nagy.” (Zsolt 145,8) és (Mt 1,1-17): Jézus Krisztus származása
A szolgálatot Téglás Lajos baptista lelkipásztor végezte.
Téglás Lajos baptista lelkipásztor a 145. zsoltárt elemezte végig Dávid király példájával. Dávid, a Nagy király sikeres volt, mint ember, sikeres volt, mint király. A nép szerette, elfogadta, még az Isten is elismerte nagyságát. Ha korunkban élne Dávid, a média, az újságok csak őt dicsérnék, magasztalnák, szinte „minden csapból ő folyna”. A király azonban a zsoltár első sorától vég nélkül csak az Urat dicséri, önmagáról nem énekel.
A lelkipásztor mindennapi példákat is említett, hogy mi saját magunkat tömjénezzük. Mindent megteszünk – és feláldozunk – azért, hogy másoknál nagyobbnak, értékesebbnek látszunk (pl.: ha új házat építünk, ha csak pár centivel is, de nagyobb kell, hogy legyen, mint a szomszédé).
Dávid e csodálatos zsoltárából nem csak Isten dicséretét tanulhatjuk meg, hanem azt is: „Közel az Úr mindenkihez, aki hozzá kiált, mindenkihez, aki tiszta szívből hívja”. (Zsolt 45, 18) Ezért fejeztük be az áhitatot könyörgésekkel és végén a Mi Atyánkkal.
A másik igében Máté evangelista Jézus családtörténetéről beszél. Jézus ősei között négy nőt jelöl meg, ezek közül kettő – Ruth és Ráháb pogány volt. A még említett három nő pedig valamilyen súlyos bűn elkövetéséről volt híres. Ezzel az Isten az emberi történelem részévé tette őket és kinyilatkoztatta, hogy Istennél mindenki – férfiak és nők, igazak és bűnösök – szerepel a megváltás tervében.
„Urunk adj nekünk nyílt szívet, hogy felkaroljuk azokat, akik megtapasztalják a kirekesztettség érzését! A templom hittantermében kedves agapéra várták a híveket, finom szendvicsre, süteményre, teára. Ilyen szeretetvendégségben minden helyen részünk volt.”
4. nap: január 23.
Szent Erzsébet kápolna (Kikindai utca). „… érjétek be azzal, amitek van.” (Zsid 13,1-5) és „Isten gondviselése.” (Mt 6,25-34)
A szolgálatot Kárnyáczki Eszter pilisi evangélikus lelkész végezte.
Kárnyáczki Eszter beszédét érdekes, gondolkodásra késztető képpel indította. Ugyanabban a témában két fotósorozatot látott, az egyiket 2009-ben, a másikat tíz év múlva, 2019-ben fotózták. Több szempontból is érdekes volt ugyanaz a téma, tárgy, személy lefényképezése 10 évvel később. Tapasztalható volt a gazdagodás, növekedés, gyarapodás, de az is, amivel szegényebb lett az emberiség, a jéghegyek az Északi-sarkon erősen fogynak, csökkennek az oxigént adó esőerdők, de a mindennapi életünkben is számtalan példát lehetne említeni. A fotók alapján tapasztalható volt, hogy minél többre törekszünk, hogy minél újabb és újabb dolgok után vágyakozunk, tulajdonképpen annál szegényebbek leszünk… Valami nincs rendben a világban, valami nincs rendben az életünkben! Ne aggódjatok, mondja az Írás, és tapasztalhatjuk, hogy akinek több van, az jobban és többért aggódik. Ne aggódjunk, mert az Úr gondoskodik rólunk. Ahogy gondoskodott az Úr az ószövetségi özvegyasszonyról és nem fogyott ki a liszt a ládájából.
Az emberi gyengeség és kapzsiság gyakran vezet korrupcióhoz, igazságtalansághoz, szegénységhez és éhezéshez. Jézus tanítja nekünk, hogy nem az anyagi dolgok a legfontosabbak. Elsősorban Isten országát és értékeit kellene keresnünk, bízva abban, hogy mennyei Atyánk ezeket is biztosítja számunkra.
A bibliai özvegyasszony odaadta minden „vagyonát”, sőt önmagát, mert az életét az Úrra bízta. Ha valóban megértjük: mit jelent az Úrra bízni életünket, akkor már többet nem aggódunk. Isten az ő gazdagságában részesít bennünket!
Pascal írja: „Minden ember lelkében van egy isten-alakú űr. Ezt csak Isten töltheti ki, senki és semmi más nem”.
„Urunk, tégy képessé arra, hogy megelégedjünk azzal, amink van, és készek legyünk osztozni másokkal, akik rászorulnak.” A szertartást a Kápolna ifjúsági zenekarának szolgálata tette színesebbé.
Kép és szöveg: Nagy István Elek
