dr. Jungmann Dávid 1825(Buda)–1896 (Vecsés) – Város utca 398.
„A halál is bekopogtat ez évben a faluba. Az egész országban uralkodó ún. hólyagos himlő, a kolerajárvány Vecsést is meglátogatja, naponta 8-10 ember pusztul el a szörnyű kórban; a falut csaknem megtizedeli. A falu kis temetőjének őre alig bírja a sok sírt ásni öregnek, ifjúnak egyaránt. Az öreg telepesek első generációja csaknem teljesen kihal, s félő, hogy a második generáció képes lesz-e a helyet betölteni.”
(Bilkei Gorzó János: Vecsés nagyközség története. 1938. 106.o.)
A Vecsésről készült első nagymonográfia szerzője, Bilkei Gorzó János Jungmann Bélának nevezi településünk első orvosát, és működésének kezdetét 1877-re teszi. Ezt a későbbi helytörténeti művek is átveszik. (Pl.: Hetényi és Lakatos, 1961. 76.o.; Fodor, 1975. 3.o.; Lakatos, 1986. 121.o. és Szabó, 2005. 62.o.) Greschó József helytörténész említette nekem először, hogy nyomozásai szerint az első orvos neve nem Béla, hanem Dávid. Igaza volt. A források szerint az első orvost Jungmann Dávidnak hívták, és előbb megkezdte működését. Leánya, Leonóra születési anyakönyve szerint már 1855-ben Vecsésen lakott. Az 1872/73-as vecsési kolerajárvány megfékezője volt. Ekkor még sebészmester a titulusa, de egy 1882-es forrás már községi orvosnak hívja. Minimum negyedszázadon át gyógyított településünkön. Mivel a kolerajárvány kilencszer látogatta meg az 1800-as években Vecsést, ezért szükség volt a szakszerű védekezésre. Nálunk ezt Jungmann Dávid oldotta meg, 1873 után kolerajárvány már nem fordult elő a községben. Oroszlánrészt vállalt a vecsési kolerajárványok megfékezésében. Az igazsághoz tartozik, hogy a településnek szinte a kezdetektől volt sebésze. Schneider Vince például Bilkei Gorzó írása szerint az első vecsési seborvos volt, de községi orvosként Jungmann Dávid szolgált először. Mi is a különbség?
A középkori társadalom a népi gyógyászatban hitt, a „gyógyító ember”, a „kenőasszony”, a „kovács”, a „tudós” voltak az „orvosok”. (Ilyen falusi gyógyító volt Berzsenyi dédmamám is.) A modern társadalom kialakulása, a járványok leküzdésének feladata azonban létrehozza hazánkban is az akadémiai orvoslás rendszerét. III. Károly 1738-as járványügyi rendeletétől fogva készülnek rendeletek, tervek a szakszerű, modern gyógyításra. Így alakul ki a seborvos és a községi orvos fogalma. A seborvos (kirurgus) vagy borbély a sebek, fekélyek, ficamok, törések kezelésével, foghúzással és érvágással foglalkozott, a községi orvos ezen túl belgyógyászattal is. 1867-ben alakult meg a Pest megyei Közegészségügyi Bizottmány. A bizottmány többek között kidolgozta a községi orvosok rendszeresítésének eszméjét is. A következőképpen határozta meg a feladatukat: „Legfőbb teendője a községi orvosnak a szegény nép gyógyítása, erre nézve:
1. Kötelessége területe szegény betegeit ingyen gyógyítani, s őket bármily időbe meglátogatni. A nem szegények egy látogatásért legalább 30 krt fizetnek. Járvány idejében kettőzött szorgalommal teljesíti látogatását, a ragályos járványnál igyekszik a betegeket az egészségesektől elkülöníteni, s ha lehet, számukra kórházakat állítani.
2. A szegények számára elrendelt gyógyszereket szabályszerűleg rendeli, hogy azok lehetőleg olcsók legyenek. Ha székhelyétől csak egy órai távolságra gyógyszertár nem létezik, akkor házi gyógyszertárral köteles a községi orvos magát ellátni és a beszerzett gyógyszerek kiszolgálásáról, valamint azok árszabásáról a fennálló szabályokat pontosan s lelkiismeretesen követni.
3. Ügyelni tartozik arra, hogy csak a község elöljáróságánál igazolt szegény betegeknek szabad gyógyszereket közköltségre rendelni.
4. A betegeken kívül a szülőnőket, kisdedeket, lelenczeket, aggokat, nyomorultakat, bénákat és elmekórosokat is gondjai alá veszi a községi orvos.”
Jungmann Dávid látta el először Vecsésen ezt a feladatot.
1886-ban említik a nevét a községi elöljárók között: „Vecsés pestmegyei községben a 6. elemi osztályban e hó 18. és 19-én tartották a zárvizsgálatokat. Jelen voltak : Arendorffer Alajos esperes plébános, Schmidt Józsa jegyző, Jungmann Dávid orvos, Erber Ede gazdatiszt…”
1893-ban a vecsési járványkórház alapítói között volt. Ebben az évben szerepelt a neve az Orvosi Hetilapban is, Semmelweis Ignác emlékére adakozott. Egy évre rá tagja volt a Kossuth szobrára gyűjtő Vecsési Olvasókörnek. Halálakor helyét dr. Pöschl György vette át.
„Megérdemelnek néhány szót a járvány alatt tevékenykedő orvosok is. Egy 1873. november 7-én, a képviselőház számára készült jelentésben olvashatjuk, hogy a hatósági magán- és járványorvosok a legtöbb helyen önfeláldozó tevékenységet tanúsítottak a betegek gyógykezelése során. …Kátai Gábor miniszteri biztos 1873. október 9-én a belügyminiszter számára írt jelentésében megdicsérte a működési területén szolgálatot teljesítő orvosok önfeláldozó munkáját és szorgalmát.” (Somogyi László: Adatok az 1872–1873. évi kolerajárvány Pest megyei eseményeihez. 2014. 228-229.o.)
Már befejeztem a cikket, amikor egy nagyon érdekes forrásra akadtam. Jungmann Dávid 1848. október 26-án önként jelentkezett a magyar honvédseregbe. Hadi orvosi tanfolyamon vett részt, majd ezredalorvos lett. A szabadságharc után községi orvos Vecsésen.
Andrássy Aladár, Bobich János és Kurtz Sándor után egy újabb 1848/1849-es vecsési hős.
Kiss Gábor, Andrássy iskola
