Lelketlen nagyhatalmak 98 évvel ezelőtt aláírták azt „békeszerződést”, ami nem hozott békét, és nem volt szerződés.
Ez az ostoba és felelőtlen nagyhatalmi arrogancia diktátuma volt, ami már az aláírás pillanatában előrevetítette egy újabb pusztító háború reális lehetőségét, a határok revíziójának szükségességét. Ez a II. világháborúval be is következett. 1945 után a párizsi béke visszaállította azt a lehetetlen helyzetet, ami máig a békétlenség melegágya.
A történelem azóta bebizonyította, hogy milyen élettől elrugaszkodott volt mindkét „békeszerződés”. Elég Jugoszlávia vagy Szovjetunió rövid létére gondolni. Tény azonban, hogy Magyarország a legnagyobb kárvallottja (utána Bulgária) az emberi gonoszságnak – nekünk a pokol tornáca jutott.
Az Orbán Balázs Erdélyi Kör 2005-ben állította fel a Megmaradás Emlékművet, és azóta minden évben a nemzeti tragédia napján és órájában az emlékműnél rendezik meg a gyásznapi emlékezést. Így volt ez idén is. 2010 óta már Nemzeti Összetartozás Napjaként emlegeti ezt a napot Kárpát-medence – és a közel és távol élő magyar diaszpóra – minden nemzeti érzésű tagja.
Június 4-én délután négy órakor Vitéz Hompoth Zoltán, az Erdélyi Kör elnöke köszöntötte a megjelenteket, majd a jelenlévők elénekelték a magyar és a székely himnuszt. A megemlékezést átszövő műsorban felléptek a Bálint Ágnes Óvoda Frakk csoportjának táncosai, a Czövek Olivér Református Óvoda nagycsoportosai, a Labdarózsa Népdalkör énekesei és Sajó Sándor: Magyar vagyok című versét hallhattuk egy székely apuka és észt anyuka gyermekétől, Kallas Alexandrától. Megható volt.
Évekkel ezelőtt a kör vezetése arról döntött, hogy nemzeti megmaradásunk nagyjainak mellszobrait felállítják az emlékmű körül, amellyel létrehozták a Megmaradás Parkját. Az anyagi lehetőségek függvényében évente hol egy, hol több szobrot szenteltek fel. Az idei év különlegessége az volt, hogy Bethlen Gábor mellszobrát Len Emil, egykori gyergyószárhegyi polgármester adományozta Vecsés városának. (Bethlen Gábor édesanyja Lázár Fruzsina volt, és két éves korától Szárhegyen nevelkedett a Lázár kastélyban – szerk.)
Len Emil személyes élményekkel tűzdelt beszédében – többször elérzékenyülten – ecsetelte az ősi földön élő őshonos székelység évtizedes megaláztatását, helyzetének kilátástalanságát. Elmondta, hogy mennyire fontos volt minden időben az anyaország támogatása, nem elsősorban anyagiakban, hanem lelkiekben. Erre hosszú évtizedeken át reménytelenül vártak, azt érezhették, hogy az anyaország lemondott róluk, és teljes a kiszolgáltatottságuk. A rendszerváltozás idején csillant fel a remény, és különösen nagy várakozással tekintettek a 2004. december 5-ei népszavazásra. Annak eredménytelensége számukra felért egy második Trianonnal. Nem kellünk az anyaországnak! – jajdultak fel és sírták át az éjszakát. Megrendítő volt, amikor a szónok azt idézte, hogy miként próbálta – könnyeivel küszködve – megvigasztalni 93 éves édesanyját, aki azt remélte, hogy magyarként halhat meg.
Len Emil kiemelte, hogy ő és a kinti magyarság ezért hálás a 2010-ben bekövetkezett változásnak, amely először a lelket szabadította fel és meghozta az együvé tartozás érzését. Újabban pedig érezhetik a gazdasági támogatását, amely az oktatás, az egyházi élet, a társadalmi szervezetek és a gazdaság szereplőinek együttműködése terén hozhat eredményeket. „Senki se csodálkozzon, hogy így szavaztunk!” – tette hozzá.
Len Emil egyébként 2012-ben adományozott már egy emléktáblát, amelyen ezen gondolatait és köszönetét fogalmazta meg, és az szintén a Parkban van felállítva.
Szlahó Csaba polgármester történelem tanári hivatásának megfelelően egy kiselőadásban mutatta be Bethlen Gábor életét, a történelmi kort és annak lehetőségeit a török és a Habsburg terjeszkedés szorításában. Kiemelte, hogy Bethlen Gábor reálpolitikus volt, aki minden lehetőséget megragadott arra, hogy Erdélyt felvirágoztassa. Ez fejedelemsége idején a gazdaság és a kultúra területén érvényre is jutott. Erdély gazdagsága a mitikus Kelet gazdagságával vetekedett. Uralkodásának máig ható jelentősége van.
Vitéz Hompoth Zoltán külön köszönetet mondott a szobrot felajánló Len Emilnek, Gyergyószárhegy nyugdíjas polgármesterének, Tábori Ferenc alpolgármesternek, Medve Andrásnak a Reugrup Kft. vezetőjének, Márkus Ferencnek, a Czövek Olivér Református Óvoda és a Bálint Ágnes Óvoda növendékeinek, a Labdarózsa Népdalkörnek és Kallas Alexandrának a műsorban való szereplésért, valamint Szlahó Csaba polgármesternek a kiváló Bethlrn Gábor érdemeit méltató beszédéért.
A megemlékezés koszorúzással és a Szózat eléneklésével ért véget.
szalontai
