Gondolatok… Az elmúlt Nagyhétről

Nagypénteki keresztút az Epresben

Virágvasárnap: a Nagyhét kezdete.

Jézus tudja, elérkezett az idő, amikor szen­vednie kell – értünk. Jézus „bevonul” városába, a Szent Városba, Jeru­zsálembe. Nem a dicsőséget keresi, nem erejét, hatalmát mutatja ki, hanem egy szamárcsikó hátán – melyen még ember nem ült – vonul be tanítványaival. Az ün-nep­re Jeruzsálembe felzarándokolt tömérdek nép hírét vette, hogy Jézus Jeruzsálembe érkezik, pálmaágakat szedett, kivonult eléje és így köszöntötte: „Hozsanna! Áldott, aki az Úr nevében jön, Izrael királya! (Jn. 12,13.) Négy nap múlva ugyanez a nép már ezt üvölti öklét rázva: „Nincs királyunk! Feszítsd meg! Keresztre vele! Négy nap alatt el lehet felejteni minden jótettet…

A feltámadási szertartást Lédeczi Dénes ausztráliai magyar lelkész celebrálta

Nagycsütörtök: a három szent nap kezdete. Lukács így vezeti be az Utolsó Vacsorát: „Vágyva-vágytam rá, hogy ezt a húsvéti vacsorát elkölthessem veletek, mielőtt szenvedek.” (Lk.22,15.) Vágyva-vágytam. Vagyis nagyon várta, hiszen ezért jött közénk. Jézus tudja, előre tudja, miként fog lezajlani ez az ünnepi vacsora. Tudja, hogy Júdás 30 ezüstért elárulta már, apostolai még egy órát sem tudnak majd virrasztani vele, amikor ő a szenvedéstől való félelmében véres verejtékben imádkozik: „Atyám! Ha lehetséges, múljék el tőlem e pohár, de ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogy Te!” Tudja azt is előre – hiszen meg is jövendöli – hogy Péter egy szolgálólány kérdésére háromszor is megtagadja, „nem ismerem azt az embert!” És mégis, ekkor adja szeretete legnagyobb jelét: „Kezébe vette a kenyeret és ezt mondta: vegyétek és egyétek, ez az én testem (…) majd a kelyhet is tanítványainak adta: „igyatok ebből mindnyájan! Ez a kehely az újszövetség az én véremben, melyet értetek kiontanak…” De már a vacsora kezdetekor megdöbbentően mutatta ki szeretetét: letette felsőruháját, kendőt kötött maga elé, vizet öntött egy mosdótálba, majd hozzáfogott, hogy sorra megmossa és megtörölje tanítványai lábát. Péter ellenkezésére ezt mondta Jézus: „Tudjátok, mit tettem veletek? Ti Mesternek és Úrnak hívtok, jól teszitek, az vagyok. Ha tehát én, az Úr és Mester megmostam lábatokat (…) példát adtam nektek. (…) Ha ezt megértitek, s tetteitekben ehhez igazodtok, boldogok lesztek.”

Érthető, ha ezen a napon a szertartások végeztével szentségimádást tartanak a templomokban. Azt az egy órát adjuk meg az Úrnak, melyet apostolaitól kért szenvedése megkezdése előtt.

Nagypéntek: E nap, Isten örök rendelésében a legtermékenyebb misztériumot, azt a szent halált ünnepli, melyet Jézus Krisztus, az Istenember érettünk, emberekért, a kereszt szégyenfáján kimondhatatlan kínok között szenvedett.

Görög katolikus mise húsvétvasárnap a Halmi-telepi kápolnában

A mai nap a templomokban ún. „csonka mise” van, mert hiányzik a szentmise legfontosabb része, az átváltoztatás. A szertartáskor a kereszten lévő „corpust”, testet megszabadítják lila leplétől és a pap ünnepélyesen felmutatja: „Íme a keresztfa, melyen a világ üdvössége függött, jöjjetek, imádjuk.” Ez a hódolat a szent kereszt előtt. A hívek egyenként meghajolnak, letérdelnek a kereszt előtt. Nagyon megkapó, kifejező cselekedet. Majd eléneklik ünnepélyesen Jézus szenvedéstörténetét Szent János evangéliuma szerint. Az oltáron nincs virág, nem szólhat az orgona és csengő, s a harangok is előző nap „Rómába mentek”, vagyis nincs harangszó, hanem helyette kerepelés.

A nagypénteki szertartást a keresztút-járás fejezi be. Nálunk, Vecsésen nagyon szép hagyomány, hogy sötétedés után, égő fáklyák fénye mellett járják végig a hívek százai énekelve és imádkozva Jézus keresztútjának állomásait az Epresben. Szép hagyomány, jó lenne, ha évről évre egyre többen lennénk. Idősek és fiatalok, mindazok, akik úgy érzik: „elkísérik az Urat keresztútján, amikor a világ bűneiért szenved, amikor szeretete és áldozata a legizzóbb lánggal ég. Ne csak gyűlölködés, farizeusi ravasz álnokság legyen mellette, hanem az emberi részvét, a hála és imádó szeretet is”.

Nagyszombat: Az Úr sírban való pihenésének napja, s előkészület Jézus Krisztus feltámadására. Az Irgalmas Jézus Plébánia Erzsébet téri templomának szertartásairól számolhatok be. A templomajtó előtti tüzet megáldotta a szertartást vezető atya, ez esetben: Lédeczi Dénes ausztráliai magyar lelkész. A megáldott tűzről gyújtották meg a húsvéti gyertyát, s erről az oltár és a hívek gyertyáit. Így a kezdetben sötét templom egyre erősebb fényárban úszott. „Krisztus világossága! Istennek legyen hála!” – énekelte a pap és a kórus is. Majd, az ősi, összehasonlíthatatlanul szép, csodálatos gregorián dallamon énekelte az énekes a diakónus helyett a húsvéti öröméneket, az Exuletet-et: „Örvendjenek az égben az angyali seregek, ujjongva énekeljék Isten titkait…” Majd megáldották a keresztkutat, és ha van felnőtt keresztelendő, akkor ünnepélyesen kiszolgáltatják a keresztséget. Az előbbieket követő szentmise elején „visszajöttek” Rómából a harangok, felzúgott az orgona, hirdetve, hogy Jézus feltámadt, Alleluja! Ezt ünnepeljük örvendezve a feltámadási körmeneten is. (Már ha az időjárás nem szól közbe, – mint az idén is – nem lehetett a szabadban megtartani a körmenetet.)

Húsvétvasárnap: az Úr feltámadásának ünnepe. Az ünnepek ünnepe! A Vecsésen élő görög katolikusok a Halmi-telepi Szent Erzsébet kápolnában ünnepelhettek húsvétvasárnap reggel. A szentmisét Lakatos Péter atya mutatta be, és a görög katolikusoknál oly fontos ételszenteléssel zárta a szertartást. Feltámadt Krisztus! Valóban feltámadt!

Fotók és írás: Nagy István Elek