50 éves a Halmi suli

Horváthné Nedreu Klára igazgatónő szeletelte fel a jubileumi tortát

Az idei év elején tanéveken átívelő programsorozat, megemlékezés és projektmunka vette kezdetét iskolánkban.

A 2017-es év sokat jelent számunkra. Egy hosszú út fontos állomását, az időfolyam áttekintését és kísérletet a megállítására, hacsak pillanatokra is.

A jelenlegi Halmi iskola 1967-es megalapítása óta 50 év telt el, félévszázadnyi történelmet ünneplünk. Egy iskola élete sok mindent magába foglal. Nem csupán egy épületről, egy folyton megújuló és terjeszkedő építményről vagy egy intézményről van szó, hanem rengeteg emberi sorsról, életutakról, pedagógusok és tanítványok szellemi munkájáról.

Az is fontos eredmény, ha egy iskola fennmarad ennyi időn keresztül. Ezen felül azonban iskolánk támogató közössége egyre növekszik, és állandó megújulásra képes, nem csak a külcsín, a belbecs tekintetében is.

Az év első részében a gyerekek rajzpályázaton vettek részt, melynek témái a következők voltak: Iskolám és Iskolám 20 év múlva. Gyönyörű, színes, fantáziadús művek készültek. A sokszínű alkotások mutatják a gyerekek kötődését, az iskola életükben betöltött központi szerepét és a jövő iskolájának optimista ábrázolását.

Tavaszi Tesz-Vesz napunkon iskolánk történetéről nézhettünk előadást a tornateremben, majd az előadáshoz kapcsolódóan kérdésekre lehetett válaszolni, ellenőrizni a sok érdekes információból mennyit sikerült megjegyeznünk.

Minden felső tagozatos osztály projektfeladatot kapott: egy kiállítás képeit kellett az elmúlt ötven év legfontosabb iskolai és aktuális történelmi vagy akár az adott időszak hétköznapi eseményei bemutatásával összeállítani. Osztályonként egy-egy tabló született, ami 10 évet ölelt fel. Érdekes kutatómunkát és kreatív megvalósítást is igényelt a feladat. Időutazást jelentett régi fényképeket, korabeli újságcikkeket és a közelmúlt változásait megismerni.

A tanév során fogalmazódott meg a pedagógusokban és tanulókban egyaránt, hogy az iskola jelenéről is készüljön minél több fénykép az utókor számára. A jelent dokumentálták az önkéntes fotóriporterek, a mindennapok ellesett pillanatai, az iskolai rendezvények és versenyek képei mosolyt csaltak mindenki arcára, és a régi képekhez hasonlatosan mindnyájan egy szép örökség részeivé váltunk, dokumentum lett a valóságból, megállítottuk az időfolyamot egy pillanatra.

Közeledett az iskolai ünnepség, meghívók készültek, és a régi iskolák hangulatát idéző dekoráció is a helyére került.

Az egész éves készülődés – feladatokban és lélekben – kapott koronát az őszi szünetet megelőző utolsó napon. Elkészült iskolánk aulájában a kiállítás. Családfakutatás eredményeképpen önálló tablón tekinthettük meg a Halmy család történetét a XVIII. századtól napjainkig, valamint régi fényképeket az iskola életéből, osztályairól és pedagógusairól, az osztálytablókat, a rajzverseny alkotásait és az ökoprojektek gyűjteményét.

Vendégeink között köszönthettük dr. Hrutkáné Molnár Mónikát, a Monori Tankerületi Központ vezetőjét; Szlahó Csaba polgármester urat; Tábori Ferenc alpolgármester urat; dr. Lugosi Mária képviselő asszonyt, az oktatási bizottság elnökét.

A Vecsési Zeneiskola növendékei színvonalas koncerttel nyitották meg a rendezvényt.

Iskolamúzeumunk is megelevenedett a sok kíváncsi szemtől, tárgyai szereplőivé váltak a színdarabnak is, sőt főszereplő lett, egy interaktív tárlatvezetés keretében, az iskolaszínpadon.

A diákok hetek óta próbálták már a műsort Csonta Réka és Jánosáné Csirkovics Katalin tanárnőkkel, és az előadás háttereként szolgáló vetítés több hónapig tartó gyűjtőmunkát jelentett. Az előadás iskola volt az iskolában, lelkes diákokkal és lelkes tárlatvezetővel, majd egy régebbi tanterembe látogathattunk el, Móra Ferenc világa kelt életre a színpadon, így lett időutazásunk teljes.

Az előadást követően iskolánk igazgatója, Horváthné Nedreu Klára ünnepi beszédében kiemelte, hogy az 1967-es kezdő tantestület és vezetőjük, iskolánk első igazgatója, Nagy Istvánné megalapozták az iskola szellemiségét, követendő példát mutatva nekünk, az őket követő pedagógus generációknak. Legfontosabb örökségük: értéket, szeretetet adni és kapni.

Igazgatóasszony megemlékezett kollégáinkról, akik már nem lehetnek közöttünk.

Virágcsokrok átadására került sor, hogy ily módon fejezzük ki köszönetünket elődeinknek, akik meghatározó szerepet vállaltak iskolánk alapjainak lerakásában: Dallos Kornélnénak; Veress Árpádnénak; Szlahóné Szilágyi Margitnak; Csányi Jánosnénak; Kőmíves Istvánnénak; Németh Józsefnénak.

Többen felszólaltak, az előadás személyes emlékeiket elevenítette fel, megható gondolatokat ébresztett, melyeket megosztottak velünk. Szlahó Csaba polgármester úr meleg szívvel emlékezett intézményünkben tanító édesapjáról, az iskola családias, megtartó, gondoskodó közegéről.

Az ebédlőben az elmaradhatatlan születésnapi torta felvágásának ünnepélyes pillanata következett. A pohárköszöntő és az első koccintások után beszélgető körök alakultak, ahol pedagógusok és diákok ülték körbe a retro hangulatú ünnepi terítéket, szóba került a jelen, múlt és jövő egyaránt.

Érdemes volt végigsétálni a folyosókon, az aulában, betérni az iskolamúzeumba. A falakon, a paravánokon kiállított fényképek között mindenki talált számára érdekes pillanatot vagy ismerős arcot.

A meghívott vendégek mindegyike részesévé vált újra iskolánk életének, a közös ünnep a jövő zálogaként is szolgált, nem csak emlékidézésnek, bár ez utóbbi is nagyon fontos, amint azt Kordás Sándor fafaragó művész által készített ajándékérmet kísérő levél is mondja Wass Albert szavaival: „A múlt (…) szerves és elválaszthatatlan része a jelennek, mint ahogy a jelen sem egyéb, mint a jövendő kezdete.”

Ezúton szeretnénk hálás köszönetünket kifejezni a Monori Tankerületi Központnak és Vecsés Város Önkormányzatának, hogy támogatásával lehetővé tette az ünnepség megrendezését, valamint mindazoknak, akik tárgyakkal, képekkel, gyűjtőmunkával segítették kiállításunk megrendezését!

Jarina Beáta