Gondolatok… A BÁTAI Szent Vér kegyhely története. – IV. Befejezés

A bátai Szent Vér okleveles említései már 1415-től nyomon követhetők.

Most csak egy fontos és pontos adatot említenék: 1434. január 24-én IV. Jenő pápa a Rómában tartózkodó Zsigmond király kérésére – pápai búcsút engedélyez a bátai kegytemplomot felkereső híveknek:

„Jenő püspök (IV. Jenő pápa) Isten szolgáinak szolgája minden Krisztusban hívőnek üdvözletét küldi. Krisztusban legkedvesebb fiunk, Zsigmond hozzánk intézett kérésében elénk tárja, hogy a Pécsi Egyházmegyében lévő Szent Benedek-rendi monostortemplomban, Krisztus csodálatos, az Oltáriszentségből kiömlő vére és a szentek számtalan ereklyéje van. Krisztus Testének ünnepén a Vért a népnek nyilvánosan felmutatják, aminek látására sokaság özönlik oda. Azt akarjuk továbbá, hogy ha a bátai egyházat bárki meglátogatja, s az ereklye felmutatásán részt vesz, annak örök, vagy ideig tartó büntetését általunk fogja elengedni az Úr…” Kelt Rómában, Szent Péternél, az Úr 1434. év, pápaságunk 3. évében.

A korábbiakban megismerhettük, hogy Nagy-Magyarország egyetlen Szent Vér ereklyéje a középkorban messze földön híres, nagyon kedvelt zarándokhely volt. Csak vázlatosan említek pár uralkodót, akik többször is – voltak, akik rendszeresen – jártak Bátán, a Szent Vér kegyhelyen: Zsigmond király és császár, Mária királyné, II. Ulászló, I. János, II. Lajos, Hunyadi János, Szilágyi Erzsébet, Hunyadi László, Mátyás király, Corvin János. Sajnos a 150 éves török uralom, az ország szétszakadása és a különféle történelmi „viharok”, majd ellenséges érzületű politikai rendszerek egyáltalán nem kedveztek a zarándokhelynek. Báta török utáni „életét” helyhiány miatt nem tudom részletesen tárgyalni. Ezért nagy ugrással a múlt század közepétől mutatnám be vázlatosan a búcsújáróhely jelenét, hiszen egyre gazdagabb lelki programokkal szolgál e dél-baranyai zarándokhely az odalátogatók részére.

1922-ben Fájth Jenő hittanárt Bonyhádról Bátára helyezte a pécsi püspök. Működése révén az ottani Egyházközség 1930-ban határozatot hozott a Szent Vér templom felépítésére. Az új kegytemplomot 1939 októberében szentelte fel Virág Ferenc pécsi püspök. Szentbeszédében mondta: „A világ teremtése óta sok vér áztatta már a földet, de ezek minden cseppje bosszúért kiáltott az égre. Csak egy ember volt, az Istenember, akinek vére nem bosszúért, hanem bocsánatért, irgalomért esdekelt a Teremtőhöz. Mi ennek a Szent Vérnek titulusára szenteljük ezt a templomot. Ha nem is történnek már csodák, de hadd lássák: Báta népe megbecsüli a múltat. (Mi is!)

A kegyhely másodvirágzása az 1980-as évektől számítható. Dr. Cserháti József – az akkori pécsi megyéspüspök – 1981-ben így imádkozott a búcsúi szentmisén: „Urunk, Istenünk! Kemény időket élünk, egy olyan világban, ahol a vér, az emberek vére Krisztus véréhez vegyülve, patakokban ömlik. A fogyasztói társadalom vért fogyaszt. Mi egyszerre szeretettel, megrendüléssel, de ugyanakkor gyöngédséggel közeledünk értünk ontott Véredhez, s kérjük annak erejét, hogy általa megtaláljuk testvéreinkkel a szeretetkapcsolatot”.

Belon Gellért püspök úr 1983-ban és 1985-ben is részt vett a Szent Vér búcsún, emlékezetes szentbeszédet tartva. Lékai László bíboros úr 1984-ben, Paskai László bíboros úr 1986-ban. Majd 1993-ban az apátság alapításának 800. évfordulóján Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát úr, Bíró László tábori püspök 1997-98-ban és 2008-ban, Mayer Mihály pécsi megyéspüspök úr 2003-2005 és 2009-2010-ben s a jelenlegi pécsi megyéspüspök, Udvardy György 2011-től napjainkig minden esztendőben többször is megfordul Bátán.

Állíthatom, különös varázsa, hangulata van napjainkban is a bátai zarándoklatoknak. Érkezzenek a hívek gyalogosan Pécsről, Mohácsról, Bátaszékről és a környező településekről, vagy gépkocsival távolabbi helyekről, maradandó élményben és lelki gazdagodásban részesülnek. Felejthetetlen az éjjeli gyertyás körmenet a Klastrom-hegyen a kegytemplom körül…

A Hozsanna énekeskönyv 118. énekében így éneklünk:
„Boruljunk le megrendülve / imádjuk e Fölséget, / az Oltáriszentséget.”
(Az eredeti, régi szövegben ez áll: „Boruljunk le és rettegve…„ De napjainkban már így énekeljük: „Borulunk le megrendülve…„ És szerintem, ez a helyes. Nem rettegnünk kell az Istentől, hiszen Ő a Szeretet. Szeretetből jött közénk Jézus Krisztus személyében és szeretetből áldozta fel magát értünk. Sőt, az Utolsó vacsorán apostolain keresztül így végrendelkezett: „Vegyétek és igyatok belőle mindnyájan, mert ez az én vérem kelyhe . . . mely értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára”

Boruljunk le megrendülve…!

Kép és szöveg: Nagy István Elek

 

MEGOSZTÁS
Előző cikkXVII. Vecsési Káposztafeszt
Következő cikkTÁJÉKOZTATÁS