Sajnos a bátai Szent Vér kegyhely történetét csak szórványos adatok segítségével tudjuk rekonstruálni. (Ne felejtsük el: Báta, a Mohácsi csata helyszínétől 15 – 20 km-re van. A „Mohácsi vész” ezt a települést érintette talán legjobban, hiszen az 1526. augusztus 29-ei gyászos csata után a török hadak több hullámban is pusztították a bátai monostort.
Így 1526. szeptember 3-án a Buda felé vonuló török hadak felgyújtották a rendházat. De előtte 1526. szeptember 1-jén a szerzeteseknek még sikerült a Szent Vér ereklyét és a monostor kincseinek egy részét Pannonhalmára menekíteni, de a török elvonulása után azonnal visszatértek a kincsekkel. 1535-ben még új apátot neveztek ki, ám 1539 júliusának végén ismét támadás érte Bátát s végleg elpusztult az apátság is, és a Szent Vér ereklye is. Szó szerint kell értenünk, hogy „kő kövön nem maradt”, az apátságot a földdel tették egyenlővé. A feltárt, előkerült emlékek közül legérdekesebb egy pecsétlenyomat, mely Vince bátai apát 1500. évi jubileum alkalmával kiállított búcsúlevelén maradt fenn. A 24 mm átmérőjű pecsét monstranciát, szentségmutatót ábrázol, Szentostyával és Jézus öt szent sebét jelképező öt csepp vérrel. 1993-ban épületbontáskor előkerült egy szürke homokkő díszítmény, melyre egy kelyhet véstek, amelyből valami párolog vagy ömlik. Minden bizonnyal az apátságból származó díszítménynek kapcsolatban kell lennie a Szent Vér kultusszal.
1539. augusztus 26-án Alexander pápai követ Várday Pál esztergomi érsekkel beszélgetett és a naplójába a következőket jegyezte fel: „…a törökök prédára hagyták egy Báta nevű város összes lakosát, körülbelül tízezer embert. Ebben a városban nagy híre volt Krisztus Oltáriszentségből kifolyt csodálatos Vérének. …”
Hogy mikor történt a bátai eucharisztikus csoda, hogy hogyan történt és mikortól részesítették a Szent Vér ereklyét tiszteletben először, pontosan nem tudjuk. A törökök sorozatos pusztításai miatt nem maradtak, nem maradhattak fenn pontos adatok, fontos emlékek, feljegyzések ezzel kapcsolatban. A bátai Szent Vér okleveles említései már 1415-től nyomon követhetők. Fontos és pontos adat, hogy 1434. január 24-én IV. Jenő pápa – a Rómában tartózkodó Zsigmond király kérésére pápai búcsút engedélyez a bátai kegytemplomot felkereső híveknek: „Krisztusban legkedvesebb fiunk, Zsigmond hozzánk intézett kérésében elénk tárja, hogy a Pécsi Egyházmegyében lévő Szent Benedek rendi monostortemplomban, Krisztus csodálatos, az Oltáriszentségből kiömlő vére és a szentek számtalan ereklyéje van. Krisztus testének ünnepén a Vért és az ereklyéket a népnek nyilvánosan felmutatják, aminek látására csodálatos sokaság özönlik oda… Azt akarjuk továbbá, hogy ha a bátai egyházat bárki meglátogatja, s az ereklyék bemutatásán részt vesz, annak örök, vagy ideig tartó büntetéseit általunk fogja elengedni az Úr. …”
Kép és szöveg: Nagy István Elek
