1979 végén Ronald Reagan USA elnök összeborult tanácsadóival, és azt kérdezte tőlük: hogyan lehetne megbüntetni Szovjetuniót, a gonosz birodalmát (hogy változnak az idők…) az afganisztáni bevonulás miatt. A tanácskozás után megszületett a döntés: bojkottáljuk a moszkvai olimpiát, mert így lehet politikai és gazdasági csapást mérni rájuk. A példát csak azért hozom fel, hogy egy olimpia sikeres vagy sikertelen volta egyszerre politikai, gazdasági és stratégiai kérdés. Nyilván így értékelték azok az erők is, akik már a pályázat időszakában meg akarták fuccsolni még az olimpia megrendezésének lehetőségét is.
Már felesleges azon elmélkedni, hogy mi lett volna, ha? Megérte volna-e a rendezés? Annyit azért hozzá kell tenni, hogy, mint a világ egyik sportnagyhatalma, teljes joggal és nagy eséllyel pályázhatnánk a megrendezésre. Fontos tudni, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság a nyerő városnak jelentős támogatást ad a létesítmények megépítéséhez. A lehetséges veszteségek általában a létesítmények utóhasznosításánál keletkezhetnek, de miután 2024-ben egy város kandidálása mellett, de több városban rendezhetőek meg a versenyek, ezért a vidéki sport fellegvárak további kiépítésével az olimpia utáni hasznosítás is könnyen nyereségessé fordítható volna. Ennek megfelelően nem is lehetett hallani olyan gazdasági elemzést, ami veszteségessé kalkulálná az olimpiát. Egy olimpia esetén Vecsés – földrajzi és gazdasági helyzeténél fogva – mit nyerhetett volna, azt felesleges részletezni.
Azoknál az érveknél, amelyek az oktatás, az egészségügy vagy a szociális háló fejlesztését tűznék ki helyette célul, ott érdemes arra emlékeztetni mindannyiunk tudatát, hogy az elmúlt 70 évből az ezt hangoztatók – nagyszüleik, szüleik, elvbarátaik által – kormányoztak 55 évet, és ennek arányában tették tönkre ők az országot. A polgári kormányoknak alig maradt idejük építésre a romok eltakarítása után és mellett.
Marad a politikai szempont: nehogy Orbánéknak sikerüljön egy ilyen grandiózus eseményt megszerezni! Budapesten nem kunszt ennyi tiltakozó aláírást összegyűjteni, ennek sikere nem volt kétséges. Ami momentán meglephette a Momentumot, az a kormány gyors visszalépése volt a pályázattól. Így a győzelem látszólagos, az ország sportkedvelő – és az aláíróknál lényegesen népesebb – táborának megvetése viszont tartós. (Nem lett volna okosabb megvárni az őszi döntést, és egy akkori elutasítás után neki esni a kormánynak? Vagy ők is esélyesnek látták a pályázatunkat?)
Érdemes arra gondolni, hogy a mai percembereknek voltak-e szellemi és erkölcsi elődei, akik már sok kárt okoztak a nemzetnek, benne Vecsésnek. Maradjunk is a helyi viszonyainknál.
Az Antall-kormány idején felmerült a Budapesti Világkiállítás gondolata és vele egy időben egy budapesti körgyűrű megépítése. Mi, az első önkormányzati testület tagjai, több variációból 1991-ben elfogadtuk azt az M0-t, ami 2007-ben el is készült. Mit gondolnak, Demszkyék akkor hol akarták a nyomvonalat? Pestszentimre – Pestszentlőrinc vonalában a reptér felett Északról! Már a felvetés is képtelenség, jól látszik belőle, hogy eleve nem akarták a kiállítást és a vele kapcsolatos beruházásokat. De maradva a körgyűrűnél. 2007 óta a vonzásában megtelepülő cégek iparűzési adója évente egy milliárd forint körül van. Ha ez a gyűrű 1996-ra elkészült volna, akkor durván 8-10 milliárd forinttal több fejlesztés valósulhatott volna meg Vecsésen ez idő alatt.
Nézzünk egy közelebbi példát. Hatalmas projektnek indult a Városközpont fejlesztése. Az eredeti és nyertes (!) pályázat része volt a Kulturális Központ és a Piac tér (ma látható) állapota, továbbá a Városháza teljes átépítése, korszerűsítése (erre éppen most nyertünk állami támogatást), a parkolóval (ez megtörtént) együtt. De elkészült volna a Vashídtól az Anna utcáig a Telepi úton a közművek átépítése, díszburkolattal való ellátása stb. Vecsésre nyertesként 2,5 milliárd forintos fejlesztésre várt, amikor jött a hír, hogy „olyan sok jó pályázat volt, hogy mások is megérdemelnének a fejlesztési támogatást.” Új pályázatot írtak ki, kemény tíz milliókért új tervdokumentációt kellett készíteni az egy milliárddal kevesebb elnyerhető összegért. Közben persze az idő telt, és az újabb eredményhirdetést követően a választás után már az új kormányra várt az állami támogatások kifizetése. Ezzel el is jutottunk annak okához, hogy miért is kellett az újabb pályázat…
Nincs tehát új a nap alatt. Félő, hogy az előző példákon túl, fiatalabb kiadásban, de ugyanazok a nemzetet semmibe vevő erők ténykednek, akik 2004. december 5-e előtt a határon túliak, majd 2010 májusában az állampolgársági törvény elutasítására buzdítottak, és két éve a migránsok befogadását szorgalmazzák.
Innen már csak egy lépés a CEU, de erről máskor.
Szalontai János
