Az Andrássy iskolában hagyomány, hogy a magyar kultúra napja alkalmából magyar szerzők műveit dolgozzuk fel, s adjuk elő ezek színpadi változatát a BÁKK-ban.
Fehér Klára: Mi, szemüvegesek című regényét két éve olvastam el, s írtam meg belőle a forgatókönyvet. Az akkori színészgárda kb. 70%-ban egyezett meg a mostanival. El is kezdtük az olvasópróbákat. Eltelt nagyjából két hónap, s azt mondták a gyerekek, nem szeretnék ezt a darabot előadni. Azzal indokolták, nem jó érzés gonosz diákot alakítani, az iskolai bántalmazás témája nem tetszik nekik. Hiába mondtam, hogy szinte minden közösségben előfordul valami hasonló… Ebben a történetben egy jeles tanuló, szemüveges kislány kerül 6. osztályos korában egy új iskolába. A testi- és lelki terror, a gyermeki hazugság végigvonul Fehér Klára művén. Új forgatókönyvet írtam azzal a feltétellel, hogy a 2017. évi kultúra napján a Mi, szemüvegeseket visszük színre. Megállapodtunk.
Február 3-án és 4-én két teltházas, igen nagysikerű előadásunk volt. A kezdetektől feszített, izgalmas volt a megjelenítés; minden összhangban volt: a színészek játéka, a hang- és fénytechnika, a díszlet, a koordinátori tevékenység, a dramaturgia, a rendezés. A drámaiságot fokozta, hogy abban került sor. A megkönnyebbülés, ez emberi jóság felülkerekedése sokak szemébe könnyet csalt.
Megkérdeztem a szereplőket, miért szerettek ebben a darabban játszani? Rendőr szerepében Albert Ferenc: „Örültem, hogy meg tudtam nevettetni a gyerekeket.” Kerekes Évi szerepében Márkus Petra: „Most voltam először színpadon, és nagyon sokan segítettek nekem megtanulni azt a sok szöveget.” Brúnó szerepében Bebők Sára: „Én nagyon jól éreztem magam, mert a közösség nagyon bulis, kedves és vicces. Nagy öröm volt velük dolgozni. Köszönöm!” Zsuzsi szerepében Lik Fanni: „Nagyon jó volt ennek a színdarabnak a témája, és sokan segítettek is. Nagyon jó közösség.” Szigorú Rozál szerepében Kiss Réka: „Azért volt jó ebben a színdarabban játszani, mert mi, szereplők olyanok vagyunk, mint egy család. A színpad az otthonunk. Amikor előadás közben látjuk és biztatjuk egymást, akkor egy varázslatos érzés tölt el bennünket.” Néni, doktor néni szerepében Ecsedi Klaudia: „Nagyon jól éreztem magam, mert nagyon kitartó a közösség és kedves, vicces, segítőkész. Öröm volt velük együtt dolgozni. Köszönöm!” Hajagos Zoé szerepében Kányi Vikica: „Nekem azért volt jó ebben az előadásban részt venni, mert ebből a darabból szereplőként mi is nagyon sokat tanulhattunk. Hiszen Hajagos Ágival mi játszattuk a „rosszat”, és úgy gondolom, hogy ezzel a szereppel példát mutattunk a nézőknek arról, hogyan ne viselkedjenek embertársaikkal.” Kovács Márta szerepében Borbély Beatrix: „A közösség miatt nagyon szerettem ott lenni. Sokat nevettünk, és nagyon sok jó emlékem maradt erről az előadásról.” Világoskék szerepében Kovács Dóri: „Nagyon jó közösségben teltek a próbáink.” Závoda szerepében Füle Dorka: „Jó volt játszani benne, mert jó a társaság, gyorsan befogadtak minket a nagyobbak. Akit játszottam, szerintem hasonló az egyéniségemhez, s így nem kellett túljátszanom magam.” Jenő, a világoskék bohóc szerepében Sági Jázmin: „Nagyon tetszett, mert más bőrébe bújhattam. Kipróbálhattam egy hozzám hasonló, de mégis más karaktert. A közösség is hamar befogadott. Egy kicsit belekóstolhattam a színházi életbe.” További szereplők:
Kerekesné: Bekker Dóri; Hajagos Ági: Csordás Veronika; Pós Edit: Folláth Brigitta; Réz Dóra: Gyulai Szonja; Tanai Gyuri: Péter Bálint; Szemorvos: Tóth Gréti.
Koordinátor: Csorba Lászlóné.
Díszlettervező: Horváth Zoltán, Szilágyi István, Wirth József.
Hang- és fénytechnika: Nagy Richárd, Varga Mihály.
A forgatókönyvet írta és rendezte: Veszprémi Klára. Veszprémi Klára
