A hónap elején, február 2-án van Gyertyaszentelő Boldogasszony, Urunk bemutatása.
Azért nevezzük így, mert ezen a napon szentelik meg a gyertyákat, melyeket a liturgikus cselekményeknél használnak. Régebben gyertyás körmenetet tartottak és ezeken a hívek a misén – szentelt égő gyertyákkal vettek részt. Ekkor ünnepeljük Jézus bemutatását a templomban. Az örmények Az úr érkezése a templomba néven nevezték. A keleti liturgiában hypapante vagyis találkozás a neve, mert a templomban való bemutatás során az Isten fia ezen a napon találkozott először az Ószövetség papságával, a próféták képviselőjével. Ezt az ünnepet Jeruzsálemben már a IV. században megülték.
A bemutatás ünnepéhez később csatlakozott Mária tisztulásának ünnepe is, így lett belőle Mária-ünnep. Jézus bemutatása a templomban, illetve égi Atyjának való szentelése a gyertyaszentelés (megszentelt világosság) mai szertartásában jut kifejezésre. Jeruzsálemben és a keleti egyházban ahol Jézus bemutatását először ünnepelték, Mária templomba vonulásának emlékére gyertyás körmenetet tartottak, mert ő a népek megvilágosítására szolgáló fény.
A megáldott gyertyákat otthonainkba visszük, és ha súlyos beteg, haldokló van otthonunkban, vagy ha a pap a szentségekkel otthonunkba érkezik, az előkészített kereszt mellett meggyújtva helyezzük el a szentelt gyertyákat.
Szintén a hónap elején, február 3-án tartjuk Szent Balázs püspök vértanúünnepét. De ki is volt Szent Balázs? Az örményországi Szebaszte püspöke volt. Hívei nagyon szerették, mert sokszor segített rajtuk, gyakran csodás gyógyításokkal. Nagy Konstantin császár ugyan 313-ban kiadta türelmi rendeletét – vagyis megtiltotta a keresztények üldözését – az egész birodalomban, de nem mindenhol vették figyelembe és a keresztényeket továbbra is üldözték több helyen, így Szebaszté városában is. Balázs püspök hívei unszolására és a Szentlélek indítását követve visszavonult egy magányos hegyi barlangba. Hamarosan vadállatok vették körül s mivel meggyógyította őket, bekötözte sebeiket, bántás helyett a vadállatok őrizték jótevőjüket és háziállatok módjára engedelmeskedtek neki. Híveit a püspök a barlangból imádkozva vezette, irányította és gyógyította.
Agricola helytartó azonban tudomást szerzett Balázs püspök hollétéről és embereit küldte, hogy elfogják. A vadállatok azonban megvédelmezték, a helytartó emberei nem mertek közeledni hozzá, így üres kézzel tértek vissza. A feldühödött Agricola ekkor felfegyverzett katonákat küldött Balázs püspök elfogására. A Püspök ekkor már megengedte, hogy a helytartó elé vezessék, ő maga ment ki hozzájuk. Tömlöcbe is vetették, majd 316-ban hosszú kínzások után, – mivel nem volt hajlandó hitét megtagadni – lefejezték.
Mint korábban a barlangban, a börtönben is sok segítséget kérő ember kereste fel. Segített is rajtuk és gyógyította betegségüket. Tisztelete hamar elterjedt. Ereklyéi feltűntek Tarantóban, St. Balsien-ben, Mainzban, Raguzában. Rómában a XII. századtól február 3-án tartották ünnepét.
Az Egyház Balázs püspök emléknapján híveit Balázs-áldásban részesíti. A gyertyaszenteléskor megáldott két égő gyertyát – keresztbetéve – így imádkozik a hívő felett: „Szent Balázs püspök és vértanú közbenjárására szabadítson meg téged az Isten a torokbajtól és minden más bajtól az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében, ámen”.
Babits Mihály: Balázsolás c. versének elolvasását tudnám ajánlani. A súlyos torokbajban szenvedő költő Szent Balázshoz könyörög versében. Most csak az első és utolsó mondatát idézném (helyhiány miatt): „Szépen könyörgök, segíts rajtam, szent Balázs!/(…) Te tudod, mennyit bír az ember, mennyit nem sokall, még az Isten jósága sem, ! s mit ér az élet… S talán azt is, hogy nem is olyan nagy dolog a halál.”
Nagy István Elek
