A Vecsési Madárles alapítóiként már egy éve járjuk a határt, eddig 133 madárfajt figyeltünk meg. A patakpart és a hozzá kapcsolódó nádasok rendkívül gazdag madárvilága arra ösztönzött bennünket, hogy utánajárjunk, milyen különleges rovarok, növények élhetnek ezen a területen.
Vecsés határában egy nagy tó állt úgy 200 évvel ezelőtt, és a területek lecsapolásával, csatornák kialakításával sem sikerült a vizes részeket teljesen megszüntetni. Sokban hasonlít ez az élőhely az Ócsai Tájvédelmi Körzethez, az úgynevezett turjános részhez, így madarászás közben az ott élő növényeket, állatokat kezdtük tudatosan keresni itt is. A Kispatak Tanösvényen kihelyezett táblák információi is komoly segítségünkre voltak az elinduláskor.
Az épp virágzó védett növények közül találtunk mocsári gólyahírt, törpe nőszirmot, de az igazi meglepetést a kosborok, azaz a vad orchideafélék okozták. Hazánkban 22 faj él, melyek mindegyike védett, eszmei értékük tövenként tízezer és százezer forint között mozog. Ellentétben a virágboltokból ismert egzotikus rokonaikkal, e növények talajlakók. Bár élőhelyük elég változatos lehet, az mindegyik növényről elmondható, hogy megtelepedésének és elterjedésének különleges feltételei vannak, és éppen ezért rendkívül érzékenyek a környezeti változásokra is. Parányi magjuk önmagában életképtelen, csupán akkor tud kicsírázni, ha találkozik a vele szimbiózisban élő gombával, és még ezután is évekig tarthat, míg annyira megerősödik, hogy kialakul a jellegzetes gyökérgumó és a leveles hajtások. A Vecsés melletti nedves rétek legalább három fajnak adnak otthont: él itt mocsári kosbor, pompás kosbor és hússzínű ujjaskosbor is, többféle színváltozatban, és egyes területeken megdöbbentő – több ezres – mennyiségben.
A másik védett különlegesség, amit találtunk, a nagy tűzlepke, ennek eszmei értéke 50 000 Ft. Ráadásul Natura 2000-es állat, ami azt jelenti, hogy európai szinten is a veszélyeztetett, sérülékeny, ritka fajok közé tartozik. Alapvetően nedves réteken, lápokon él, tápnövényei a sóskafélék. A hímek élénk narancssárga, tűzvörös színe rendkívül feltűnő. Közepes méretű lepkénk két generációja repül évente, a mostani az első.
Európa-szerte erősen csökken a tűzlepkék és a kosborok élettere – a beépítések, a vízjárta területek lecsapolása és az intenzív gazdálkodás egyaránt szerepet játszanak ebben. És az élettér csökkenés a legfőbb oka annak, hogy védettségre szorulnak. Felvetődik a kérdés, hogy az M0-tól párszáz méterre hogyan maradhatott meg ez az élőhely. A terület mocsaras, így a legeltetésen és az évi legfeljebb kétszeres kaszáláson kívül másra nem igazán alkalmas, ez a kettő hagyományos tevékenység pedig kifejezetten elősegíti ezeknek a növényeknek, állatoknak a megtelepedését, fennmaradását. Ismerve a kosborok és a tűzlepkék különleges igényeit, büszkék lehetünk rá, hogy hazánkban épp a városunk határában van még olyan terület, ahol adottak a megfelelő életfeltételeik. Felvettük már a Duna-Ipoly Nemzeti Parkkal és az önkormányzattal is a kapcsolatot az értékek védelme, megőrzése érdekében.
Írta és a képeket készítette: Lengyel Hajnalka, Kiricsi Ágnes, Vecsési Madárles
