A kézbesítő, aki a levelek és egyéb küldeményeken túl szíve egy kis darabkáját is a körzete lakóinak adja.
Győri Katalin, vagy ahogyan a legtöbben szólítják, Katinka lassan húsz éve végzi töretlen lelkesedéssel a munkáját a Magyar Posta kötelékében, e két évtizedből pedig immár négy éve a vecsési utcákat rója, hogy célba juttassa a postai küldeményeket körzete lakóinak. Bár a postai kézbesítő korántsem sorolható a klasszikus álommunkák közé, hiszen amellett, hogy fizikailag megterhelő, nem ígér könnyű és gyors meggazdagodást sem. Mégis, miközben Katinkával beszélgetünk, az az érzésünk támad, annyira szereti a munkáját, hogy nem cserélné el semmiért. Ami nem csak abban mutatkozik meg, hogy mindig precízen és pontosan végzi el a feladatát, hanem a kedves és figyelmes cselekedetekben is, melyekkel nap mint nap meglepi ügyfeleit. Valakiknek a küldeményekre ragasztott kedves üzenetekkel, másoknak figyelmességgel és néhány jó szóval igyekszik enyhíteni a hétköznapi problémákat.
– Nem csak munka közben vagyok ilyen, az életemet is így élem. Szeretem az embereket, szeretek velük beszélgetni, meghallgatom az örömüket és a problémáikat is. Megváltani a világot nem lehet, de ha csak egy picit is tudok segíteni valakinek azáltal, hogy legalább meghallgatom, vagy egy kedves szóval mosolyt tudok csalni egy szomorkás arcra, annak már örülök. Szerencsére ez oda-vissza működik, a személyes kapcsolatokból nekem is sok örömöm származik, én is tudok töltekezni – mondta Katinka, aki azt is elárulta, valószínűleg otthonról hozta magával ezt a – manapság egyre ritkábban tapasztalható – emberséges hozzáállást.
– Apukám mozigépész volt, járta a falvakat a nagy táskájával és a filmtekercsekkel, ő is sokat találkozott és beszélgetett az emberekkel. Anyukám is közösségi ember, így tőlük eredhet, hogy én is ilyen lettem – mesélte.
Győri Katalin az üllői postától érkezett Vecsésre, és mint mondta, előző munkahelyét is szerette, de úgy érzi, Vecsésen találta meg igazán a számításait. A körzetében szinte mindenkit ismer, sokan már barátként tekintenek rá, kedvességét pedig a lakók is viszonozzák, ki-ki a maga módján.
– A nagy melegben frissítővel, a hidegben meleg teával, kávéval várnak. Egyszer egy idős néni a téli hónapokban szépen megterített asztallal és aprósüteménnyel várt, ami igazán megható kedvesség volt a részéről.
Év elején a körzet lakóközössége összefogott és közösen készített egy kedves ajándékot Katinkának – tudtuk meg az egyik lakótól, Ádámosi Nikolettől.
– Szerettük volna viszonozni azt a sok kedvességet, amit Katinkától kapunk, ezért hálánk jeléül készítettünk egy oklevelet, melyre több lakó köszönő üzenetét is ráírtuk. Én is érzékeny vagyok más emberek iránt, ezért fontosnak tartom, hogy ha valaki kedves velünk, azt viszonozzuk – mondta Ádámosi Nikolett.
Mondani sem kell, hogy a vecsésiek kedvenc postását mennyire meghatotta a kedves ajándék, de kinek nem csalna könnyeket a szemébe egy ilyen szeretetteljes gesztus?
Győri Katinka elmondta, más munkakörben is kipróbálta már magát a postán, de kézbesítőként érzi igazán, hogy jó helyen van. Egyedül egy dolgot nem szeret: mikor esőben kell kézbesíteni a küldeményeket. Mert a hideg ellen meleg öltözettel egész jól lehet védekezni, de az égi áldás ellen még a legjobb esőkabát sem nyújt teljes védelmet egy hosszú nap során – mondta.
Hogy ezt a fizikailag könnyűnek éppen nem nevezhető munkát meddig lehet bírni erővel, azt Katinka sem tudja, de abban biztos, hogy még hosszú évekig szeretné csinálni, mert jól érzi magát Vecsésen. A helyiek nevében szólva pedig talán elmondhatjuk, nagyon örülnénk, ha még sokáig láthatnánk, ahogy kerékpárjával rója a köröket a városban, és még sok kedves üzenetet kapnánk tőle a levelekre és a postaládákra ragasztva.
Köszönjük, Katinka!
VN
