Az 1848-as forradalom és szabadságharc tiszteletére rendezett városi ünnepséget a hagyományokhoz hűen a Petőfi Sándor Római Katolikus Általános Iskola és Gimnázium szervezésében tartották a Petőfi téren.
Nemzeti imádságunk, a Himnusz közös eléneklése után Sztyehlikné Hegyi Krisztina igazgató köszöntötte Dr. Szűcs Lajos országgyűlési képviselőt, Szlahó Csaba polgármestert, Tábori Ferenc alpolgármestert, Mohainé Jakab Anikó jegyzőt és a tisztelt megjelenteket.
A műsort a katolikus iskola mazsorett tánccsoportja nyitota meg – a táncot Fekete-Part Gabriella tanárnő koreografálta és tanította be a diákoknak –, majd Szlahó Csaba ünnepi köszöntője és Dr. Szűcs Lajos ünnepi beszéde következett.
Szlahó Csaba beszédében hangsúlyozta, a ’48-as események összefonódtak a szabadság és a hazaszeretet eszméjével, ami nem csak az akkoriban élő haladó gondolkodású polgárok számára volt fontos, hanem a ma élő magyarok és vecsésiek számára is. Kiemelte: a mai szabad és demokratikus Magyarország gyökerei a márciusi ifjakban és az ő tetteikben rejlenek. – Büszke vagyok arra, hogy ma Magyarországon mindenki szabadon választhat, szabadon elmondhatja a véleményét és szabadon dönthet a sorsáról – mondta, majd rámutatott az összetartozás fontosságára, hiszen nemes cél érdekében együtt tudtak harcolni az arisztokraták a szegény sorsúakkal, összefogtak a különféle vallási felekezetekhez tartozók, és támogattak a magyarok szabadságharcát lengyel, szerb, német, horvát tábornokok is.
– Nekünk, magyaroknak kell eldöntenünk, hogy milyen országban akarunk élni, hogy milyen ünnepeket akarunk megünnepelni, mit tartunk fontosnak és milyen értékek mellett állunk ki. Büszke vagyok a magyarságomra, büszke vagyok arra, hogy Magyarországnak mély történelmi és kulturális hagyományai vannak, és büszke vagyok a márciusi ifjakra – zárta ünnepi gondolatait Szlahó Csaba.
Dr. Szűcs Lajos országgyűlési képviselő Széchenyi Istvántól vett csodálatos mottóval kezdte ünnepi beszédét: „Nem vagy szabad, amíg önmagadnak élsz, mert önmagad rabja maradsz”. Széchenyi István felismerte, hogy az az igazi szabadság nem elválaszt, hanem összekapcsol. Mert a felemelkedés ára nem lehet az, hogy feladjuk önmagunkat, hiszen a változás célja éppen az, hogy megmaradjunk. Lehetett volna a könnyebb utat választani. Mindig akadnak olyanok, akik azt mondják: megéri. Megéri feladni nyelvet és közösséget azért, hogy megfeleljünk másoknak. Hátra hagyni mindent, ami magyarrá tesz, amiről mi tudjuk, hogy emberi és értékes. Hátra hagyni az örökséget, identitást és vele magyar családok ezreit csak azért, mert amit tudnak és éreznek az nem elég „korszerű”, nem elég „modern”, vagy „európai”. Ezért mondjuk el nekik és egymásnak: A ’48-as forradalom és szabadságharc öröksége éppen az, hogy a szabadság csak akkor lesz érték, ha a nemzet és a közösség felemelkedését szolgálja – hangsúlyozta Dr. Szűcs Lajos.
A beszédek után a Rosmearien Tánccsoport szép táncát láthattuk, majd az iskola diákjai adtak elő nagyon tartalmas irodalmi műsort az ünneppel kapcsolatban, melyet az iskola tanárai: Péter Zoltán, Czékus Jób és Kárpáti Szilvia állított össze és tanított be. A műsor végén az ünnepi koszorúzás következett, majd a Hagyományőrző Egyesület Fúvószenekarának közreműködésével elénekeltük a Szózatot.
Nagy I.-Varga N, fotók: Vincze Viktória
