„A haza minden előtt”
Azt mondják, akkor is borús, esőre hajló időjárás volt. Most is. Szerencsére a pár csepp eső nem zavarta meg, hogy hagyományosan a Petőfi iskola udvarán rendezhesse meg a városi önkormányzat a központi ünnepségét.
Sztyehlikné Hegyi Krisztina, a Petőfi Sándor Római Katolikus Általános Iskola és Gimnázium igazgatónője köszöntötte az1848. március 15-ei Forradalom és Szabadságharc kitörésének 170. évfordulója alkalmából megrendezett ünnepségen a városvezetést, a képviselőket, az intézményvezetőket és a megjelenteket.
A megemlékezés elején a szépszámú ünneplőközönség közösen énekelte el nemzeti Himnuszunkat a Vecsési Hagyományőrző Zeneegyesület Fúvószenekarának közreműködésével. Karnagy ifj. Fazekas József volt.
Üde színfolt a március 15-ei ünnepségeken az iskola mazsorett csoportjának műsora. A csoport két korosztályban tevékenykedik, a városi ünnepélyre azonban mindig közös műsorral készülnek. Szorgalmas munkájuk során a tradicionális stílusirányzatot követik, produkcióik zenei alapját a magyar történelmi indulók palettája adja. Táncaikban a botok pörgetése nélkülözhetetlen látványelem, melyet a nagyobbak a mai előadás közben zászlóra cseréltek.
A táncot koreografálta és betanította: Fekete-Part Gabriella tanárnő.
Egy ünnepségen mindig nagy kihívást jelent az irodalmi, zenés, táncos ünnepi műsor kialakítása. Különösen akkor, ha ez mindig ugyanannak az iskolának a feladata, mint március 15-én a Petőfi iskolának. Csak dicsérni lehet a műsor összeállítóit, akik éltek a gazdag irodalmi, valamint a szabadság és függetlenség ethoszát megidéző zenei anyaggal. Így felcsendülhettek Mozart, Beethoven, Csajkovszkij, Wagner, Liszt Ferenc és Erkel Ferenc örökbecsű dallamai. A versrészletek is emlékezetesek maradtak, mert Juhász Gyula, Petőfi Sándor és Vörösmarty Mihály sorai örökérvényűek. Látványos volt és méltán érdemelt ki nagy tapsot az a zászlós tánc, amit a diákok Szkítia: Örökké lobogjon számának zenéjére mutattak be.
Az irodalmi műsort összeállította Czékus Jób tanár úr és Kárpáti Szilvia tanárnő a 6. a osztály osztályfőnöke, amelyhez segítséget nyújtott Pécsi Marcell tanár úr is. A díszletet tervezte és készítette Kárpáti Szilvia tanárnő. Az irodalmi összeállítást többségében a 6. a osztály tanulói és Sztyehlik Anna 10. a osztályos tanuló előadásában élvezhettük, de néhányan szerepeltek még az 5.a, 7.b, 8.a, 10.a osztályból is.
Köszönjük az igényesen kialakított műsort és köszönjük a gyermekek produkcióját. Méltó volt az ünnep nagyságához!
A gimnazisták és a 3. a osztályos tanulók előadásában palotást láthattunk. A különleges produkcióban – ugyanarra a zenére – a gimnazisták a tradicionális magyar táncot, az általános iskolások egy számukra alkalmas koreográfiát mutattak be, csodálatos gyermeki bájjal. A kicsinyek az iskola nemzetiségi napjára betanult tánca emlékezetesen olvadt eggyé a gimnazisták szalagavatóra betanult palotásával. Nem véletlenül kaptak hosszantartó vastapsot. A táncot koreografálta és betanította Fekete-Part Gabriella tanárnő.
Ünnepi beszédet Dr. Szűcs Lajos országgyűlési képviselő mondott, amelyet teljes terjedelmében ismertetünk:
„Bátrak a bizalomra képes emberek. Bátrak a bizalomra épülő közösségek.
Bátrak, mert képesek helytállni, és egymást támogatni olyan ügyekben, amelyektől mindannyiunk sorsa függ.”
Tisztelt Egybegyűltek, Kedves Barátaim!
Megkérdezték már maguktól, hogy miért lehetett olyan elsöprő a forradalom? Hogy honnan táplálkozott a kölcsönös egyetértés? Magyarok, németek, szlovákok és zsidók, reformátusok, evangélikusok és katolikusok, és még további nemzetiségek, felekezetek egyetértése?
Aki a szívére hallgat, mind tudja a választ:
Mert létezett a közösség érzése.
Mert bíztunk egymásban.
Mert eleink szembenéztek a felelősséggel, hogy le kell számolni a félelemmel. A zsarnokságtól, és az egymástól való félelemmel.
Le kell számolni a félelemmel, egyszer s mindenkorra, mert: „A szabadság ott kezdődik, ahol megszűnik a félelem.”
1848. március 15-én erre is emlékeznünk kell Bibó István szavaira.
Nem feledhetjük magyarok és szerbek, magyarok és románok értelmetlen és szükségtelen harcát. Mint ahogy azt sem, hogy ki szította, és volt e küzdelem igazi nyertese.
Emlékeznünk kell a felelősökre, és a tragikus következményekre.
Mert márciusban még együtt dobbant a szívünk.
Tisztelt Egybegyűltek, Kedves Barátaim!
A szabad és független nemzet ideája a szabad és felelősségteljes közösségek elvén alapszik. A polgári demokrácia olyan értéke ez, amely minden nemzet számára fontos.
Éppolyan fontos, mint a felelősségteljes és szabad ember ugyancsak egyetemes eszménye.
Személyes felelősségünk lényege, hogy e kettő eszméért egyöntetűen kiálljunk, mert az egyik a másikból következik, és nem elválaszthatóak.
Külön, a legsötétebb diktatúra, vagy a pusztító anarchia forrásai, míg együtt, a lelkesedés és a kitartás sziklaszilárd pillérei.
És a szabadság és a haladás messzire világító lámpásai, mert 1848-ban megtörtént az, amire addig még nem volt példa Európa történelmében. Hogy százával, s ezrével érkeztek messzi földről az önkéntesek. Az elnyomás, a sötétség és a hazugság ellen küzdő lengyel, német, szerb, román, horvát, szlovák, szlovén, rutén, olasz, örmény, tábornokaink és egyszerű közkatonáink sora.
Ez az, ami 1848 üzenete a mának: Hogy a szabad, független, és demokratikus nemzet eszméjében sokkal több az, ami összeköt, mint az, ami elválaszt.
Kedves Barátaim!
Emlékezzünk a kudarcokra és emlékezzünk a dicsőségre, és emeljük fel bátran a fejünket.
Mert 1848-ban és 1849-ben nemzetünk példát mutatott az egész világnak. Bátorságával, öntudatával és magabiztos helytállásával.
A reformkor és a forradalom hőseivel és a további száz és ezer névtelen hős példamutatásával. Akik ott voltak és kivették a részüket.
Az ő példájukból látjuk, hogy milyen nagyszerű tettekre sarkall, ha nem magányos az ember!
Hogy történelmet formáló, sorsfordító erő a szabadságra törekvő, a saját életüket önállóan megszervező közösségek létezése, összefogása és a névtelen ezrek támogatása.
Ez az ok, amiért olyan kegyetlen a megtorlás. Ezért nem bocsátott meg soha az elnyomó hatalom a közlegénynek, az ápolónak, s a tizenéves önkéntesnek.
Mert a zsarnok tudja, hogy mit ér a névtelen ezrek támogatása. Mert tudja, ha közösen kiáltunk, akkor messzire száll a hangunk.
Ne gondoljuk azt, hogy gyengék vagy erőtlenek vagyunk. Ne feledjük, hogy miénk a többség. Ebben az országban a legtöbb ember úgy gondolja, hogy Magyarországot a magyarok országának kell megőrizni. A többség akaratának törvényes képviselete egyszerűen nem lehet viták tárgya, sem hazánkban, sem a többi demokratikus államban.
Hazánk szabadságából, függetlenségéből nem engedünk, ahogyan nem engedtünk 1848. március 15-én sem. A magyarság jövőjét nem tehetjük kockára pillanatnyi érdekekért!
Ki kell állnunk és meg kell védenünk az országot, mert nekünk Magyarország az első!
Köszönöm, hogy meghallgattak!”
Két szülő, Kalina Enikő és Dócs Péter színesítette a műsor befejező részét. Kalina Enikő az operett műfajában és műdalban szerzett első díjakat és lett nívódíjas előadó. Dócs Péter 2000-ben a millennium tiszteletére bemutatott János Vitéz előadásában mutatkozott be Vecsésen, Bagó szerepében. Azóta Simándy József versenyt nyert, de más operaversenyeken is kiemelt nívó- és közönségdíjjal jutalmazták, valamint a magyar nóta műfajában is ért el bravúros eredményeket. Jelenleg az Üllői Harmónia Zeneiskola tanára.
Az ünnepségen a Költő visszatér betétdalát és a Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország című műdalt énekelték el nagy sikerrel.
Az ünnepség záró részében az önkormányzat, a pártok, az intézmények és a civilszervezetek helyezték el az emlékezés koszorúit a Petőfi szobornál.
A VHZ Fúvószenekarának közreműködése mellett a Szózat közös eléneklésével fejeződött be a városi rendezvény.
Szalontai János
Fotók: Izsáki Gábor
