Koszorúzással, szentmisével és történelmi előadással emlékeztek meg a vecsési németek 1946-os kitelepítéséről.
Három helyszínen emlékeztek meg a vecsési svábok kitelepítéséről május 10-én a Vecsési Német Nemzetiségi Önkormányzat szervezésében. Az események sora a vasútállomás épületén elhelyezett emléktábla megkoszorúzásával kezdődött, majd a Jézus Szíve templomban megtartott szentmisével folytatódott. A misét követően a templom falán lévő emléktáblánál helyezett el koszorút többek között Szlahó Csaba polgármester és Frühwirthné Halász Melinda alpolgármester. Az emléktáblát a szentmisét celebráló Huszka Mihály atya áldotta meg a koszorúzást követően.
A megemlékezés a Grassalkovich Antal Német Nemzetiségi és Kétnyelvű Általános Iskola aulájában folytatódott. A rendezvényt Tófalvi Mónika, a Vecsési Német Nemzetiségi Önkormányzat elnöke nyitotta meg. Az eseményen felszólalt volna Gallai Gergely, a Parlament német nemzetiségi szószólója is, de Parlamenti munkája miatt nem tudott részt venni a megemlékezésen. Gondolatait Tófalvi Mónika tolmácsolta a jelenlévőknek.
Szlahó Csaba polgármester emlékező beszédében szélesebb történelmi kontextusba helyezte a vecsési német ajkúak 80 évvel ezelőtt történt tragédiáját. Beszédében arra emlékeztetett, hogy a trianoni országcsonkítás, a gazdasági világválság és a politikai szélsőségek megerősödése egyenes úton vezetett a II. világháború „őrületéhez”, amely végül Vecsést romba döntötte.
A háború borzalmai után újabb csapások érték a település közösségét, amikor sokakat elhurcoltak kényszermunkára Szovjetunióba. A polgármester személyes példaként említette Fazekas József történetét, aki fogolytáborban született, majd hazatérésük után szinte azonnal kitelepítették, de később a család visszaszökött Magyarországra. Szlahó Csaba elmondta továbbá, hogy eredetileg 2500 vecsésit akartak kitelepíteni, végül három szerelvény indult el a településről, és 1500 embert deportáltak.
– Amikor elindult az első szerelvény, úgy sírtak az emberek, hogy az egész faluban lehetett hallani. Fájdalmukban ordítottak, amiért az egész életüket itt kellett hagyniuk – fogalmazott a polgármester.
A svábok tragédiájának utóhatásai évtizedekig jelen voltak a vecsési hétköznapokban. A Rákosi-diktatúra elnyomása alatt a félelem uralkodott, aminek következtében a felnövekvő nemzedékek már nem tanulták meg az anyanyelvüket.
– Bár a rendszerváltás óta a kultúra ápolása szabad, a sváb nyelv gyakorlatilag kihalt – mutatott rá Szlahó Csaba.
A polgármester beszédét követően Prof. Dr. Tóth Ágnes történész (ELTE/Kisebbségkutató Intézet) tartott mélyreható előadást a magyarországi németek 1945 és 1953 közötti helyzetéről.
A megemlékezés műsorát a a Wetschescher Nachtigallen kórus és Grassalkovich Antal Német Nemzetiségi Kétnyelvű Általános Iskola diákjai adták.
Szöveg és kép: Varga Norbert
