A vecsési káposzta története az 1780-as évekig nyúlik vissza, amikor II. Grassalkovich Antal a török dúlás következtében elnéptelenedett térséget jobbára sváb családokkal telepítette be. Több mint két évszázad alatt a vecsési káposzta országos hírnévre tett szert, a vecsési savanyúság ismertsége pedig az ország határain is átível. Írásunkban annak jártunk utána, milyen kihívásokkal kell szembenézniük a termelőknek, milyen volt a tavalyi évük, és mire számíthatnak idén a vecsési gazdák?
Erős széllökések kavarják fel a port a határban, az eső nélküli téli hónapok Vecsésen is megtették hatásukat. Sokszínű a táj: előttünk az M4-es út, hátunk mögött erdősáv, jobbra a Maglódi 17-es csatorna leágazása, balra olajkút. A közéjük ékelődött mezőgazdasági táblán kőhajításnyira traktor cammog, palántaültetőt húz maga után a porhanyós földön. Az ültetőgépen hatan ülnek egymás mellett, mögöttük kapucniba burkolózott férfi tartja a lépést a lassan gördülő kerekekkel. Néha földig hajol, zsenge kis zöld növénykéket igazgat. Az országszerte méltán híres vecsési káposztát ültetik ekképpen – a mezőgazdaságban kevésbé jártas nézelődő számára szokatlan módon. Április közepe van, ilyenkor már javában tart a mezőgazdasági munka, ami idén a megszokottnál jóval hamarabb, március 10-én kezdődött Vecsésen.
– Ilyen korán még sosem ültettünk káposztát, miután fátyolfólia alá terveztük, és nem nagy mennyiséget, úgy gondoltam, hogy megéri kockáztatni. A fólia megvédi a növényt, ha fagypont alá süllyed a hőmérséklet, sőt még a kártevőktől is óvja. Így sokkal kiegyenlítettebben és gyorsabban fejlődnek. Ez a terület két hektár, itt korai káposztát termesztünk. A többit majd Üllő határában ültetjük el. Vannak saját földjeink, és vannak bérelt területeink is – magyarázza a traktor fülkéjéből kiszállva Frühwirth Péter családi gazdálkodó, a Savanyúságkészítők Érdekvédelmi Szövetségének elnöke.
Az általánosnál korábbi ültetésben nagy szerepe van az időjárásnak – árulja el. A változó klímához alkalmazkodni kell, a káposzta számára a 25 C° körüli hőmérséklet volna a legideálisabb, az egyre forróbb nyarak nem kedveznek a növény fejlődésének. De nemcsak a forró nyárral van gond, hanem az egyre kevesebb csapadékkal, no meg a kártevőkkel is. Tavaly például szokatlan módon a kukorica egyik kártevője, a gyapottok bagolylepke okozott jelentős kártételt a vecsési és a környékbeli káposztaföldeken.
– Kirágja a hajtáscsúcsot, és ezzel gyakorlatilag megöli a növényt. Tavaly elég hamar bekeményedett a kukorica, ezért kereshetett magának újabb rágható növényt. Mi még viszonylag időben észrevettük, és tudtunk permetezni, így egy nagyobb táblán körülbelül 10-12 százalékos kártételt szenvedtünk el, de valakinek ez a kár elérte az 50 százalékot, azaz minden második növénye elpusztult – mondja az elmúlt év nehézségeivel kapcsolatban Frühwirth Péter. Hozzátette, idén már a gyapottok bagolylepkével is számolniuk kell a többi kártevő mellett.
A káposztaültetés alapja – a jó palánta mellett – a jól elmunkált föld – tudjuk meg. A vecsési és a környékbeli területeken inkább szántás után lehet zöldségnövényt termeszteni. Enélkül óriási lenne a gyomterhelés, amit a mai gépesített világban is leginkább kézi erővel, kapával lehet felszámolni. A növény további fejlődéshez elsősorban napfényre, megfelelő talajhőmérsékletre, tápanyag-utánpótlásra és vízre van szükség.
– Folyamatosan figyeljük, hogy mikor kell locsolni, és gondoskodni kell a tápanyag-utánpótlásról is. Ezt történhet gyökérzónán keresztül is műtrágyákkal, vagy olyan ásványi anyagokkal és
növény-kondicionálókkal, amelyek nem számítanak műtrágyának. A gyomosodástól is óvni kell a növényt, lazítani kell a sorközöket – mondja a szakember azzal kapcsolatban, hogy milyen feladatokat kell elvégezni a káposzta ideális fejlődése érdekében.
Az egyik legnagyobb kihívást az öntözés jelenti – derül ki Frühwirth Péter szavaiból. De mi lenne a kielégítő megoldás? Például a Dunából kiinduló csatornahálózat kiépítése sokat enyhíthetne az öntözéssel kapcsolatos problémákon.
– Fontos, hogy az öntözés megfizethető és elérhető legyen a gazdák számára, hogy minél többen és minél nagyobb felületen alkalmazhassák – hangsúlyozza.
Korábban sokszor érte az a kritika Vecsést, hogy a savanyúság nem is helyben termesztett káposztából készül, ami csak részben igaz. A vecsési termőhelyekről származó káposzta mennyisége növekedett az elmúlt évek alatt.
– Nyolc-tíz család termeszt fejes káposztát Vecsésen, nagyjából 80-100 hektár területen, Vecsés, Üllő és Gyömrő határában, az egykori vecsési mgtsz területein. Ettől jóval több, nagyjából 50-60 család készít savanyú káposztát. Mi is savanyítunk, és 95 százalékban a saját terményünket használjuk fel. A vecsési savanyítók jelentős része helyi termelőtől szerzi be a káposztát.
Egyelőre nem tudni, hogy termés szempontjából milyen lesz az idei év. Csak bízni lehet benne, hogy a tavalyinál jobb, ugyanis az elmúlt 10-20 évet nézve tavaly termett a legkevesebb káposzta egy hektáron. Ez országos probléma volt, sőt, Lengyelországban és Németországban is akadtak gondok a termőterületeken. A kevesebb termés miatt természetesen a káposzta ára is emelkedett.
– Bizakodóak vagyunk, reméljük, hogy idén jobb évünk lesz. Nem ültetünk nagyobb mennyiséget, de szeretnénk jobban csinálni, mint tavaly. Fontos például, hogy nagyobb figyelmet fordítsunk az új kártevőkre. Télen alig esett az eső, decembertől márciusig 25-30 milliméter csapadék volt Vecsésen, ezért az altalajban nincs tartalék. Ha ez így marad, és nem lesznek esős időszakok, akkor óriási kihívásokkal nézhet szembe a mezőgazdaság az egész országban, így Vecsésen is.
Szöveg és kép: Varga Norbert
