48-as hősök a Faluból és Ferihegyről

Korabeli irat (Forrás: Hadtörténelmi Levéltár)

1849 tavaszán sötét fellegek gyülekeztek Magyarország felett. Bár a magyar seregek folyamatos győzelemben voltak, zajlott a dicsőséges tavaszi hadjárat, a mélyben már készülődtek azok az erők, melyek vérbe fojtották a magyar függetlenségi háborút.

Kossuth javaslatára 1849. április 14-én a magyar országgyűlés kimondta a Habsburg-ház trónfosztását és Magyarország függetlenségét. Válaszul Ferenc József osztrák császár április 20-án felvette a kapcsolatot I. Miklós orosz cárral, hogy a Szent Szövetség nevében segítségét kérje a magyar szabadságharc vérbe fojtásához. Az oroszok úgy döntöttek, hogy segítenek. Ezt I. Miklós cár május 9-én kiáltványban jelentette be. Május 30-án az osztrák seregek élére Haynau került, aki lassan megindította 170  000 fős seregét Buda felé. Június 17-én 200  000 orosz katona özönlött be az országba az északkeleti hágókon keresztül. A 160  000-es magyar honvédsereg kétségbe esett védekezésbe kezdett.

Vecsésről ekkor öten jelentkeztek önként a honvédseregbe. 1849 őszén mind az öten hazatértek. Nevüket az akkori elöljáróság nem adta ki Haynaunak. Allman András, Kubicza Gáspár, Mencsik János, Nagy Ferenc és Wilhelm Mátyás így megmenekült a vésztörvényszéktől.

Vecsés 1848 körül (Forrás: Második katonai felmérés, 1859)

Az evangélikus vallású Allmann András házas zsellérként élt a településen. Felesége az a Sajbán Anna volt, aki az első telepes családok egyikéből származott. Édesapja, Sajbán Pál 1786-os volt, az első 46 telepes közé tartozott.  Allmannék egy másik őslakos családdal, az Erdélyiekkel is jóban lehettek, mert az Egyik Allmann gyermek keresztanyja Erdélyi volt. Allmann leszármazottai a XX. században is itt éltek, főként a Kertekalján. Például Allmann István ácsmester, aki az Anna utca 1.-ben lakott, és a vecsési evangélikus templom magasépítészeti munkáit végezte. Számos más vecsési házon is dolgozott.

Kubicza Gáspárra sok adatot nem találtam, de a vecsési születési jegyzőkönyvekben Ferihegy bejegyzéssel az 1820-as évektől vannak Kubiczák. Ezeknél Kubicza Ferenc felesége Fazekas Mária.

Hadműveletek 1849 nyarán (Forrás: Nemzeti Köznevelési Portál)

Mencsik János a vecsési születési jegyzőkönyvek alapján szintén Ferihegyen élt. Feleségét Kovács Annának hívták. Fiatal házasok voltak, Mencsik ácsként dolgozott. Elek nevű kisfiúk Ferihegyen született a legendás 1848-as év júliusában. A fiatal férj és édesapa, Mencsik János túlélte a háborút, hazajött a szabadságharcból.

A Wilhelm zsámbéki eredetű vecsési sváb család. Wilhelm Mátyás, akárcsak Allmann András, házas zsellérként élt a településen.  Egy kisorsolt, besorozott társa helyett önként ment el a háborúba. Wilhelmek a XIX. század elejétől máig élnek Vecsésen. Korszakunkban a következő családokkal rokonságban: Abel, Dein, Herman, Lang, Mózer és Tagscherer.

Nagy Ferenc nevével a Haynau-féle, 1849-es honvédlista Pest megyei névsorában találkoztam.  Sári településhez van beírva vecsési születésű lakosként, mint akinek kereskedő a foglalkozása. 1849. május 28-án vonult be önként jelentkezve. A szabadságharc végén Aradról tért haza. Kik is voltak a vecsési Nagyok? Az 1786-os őstelepesek között szerepel egy Nagy György és egy Nagy Márton családfőként az aláírók között. Nagy Ferenc neve 1844-ben, 1847-ben, 1857-ben és 1862-ben is feltűnik a vecsési névlistákon. Ezek szerint a Fő úton lakott, Nagy Mátyás (vagy Márton?) és Frustra Katalin fia volt. Háza előbb az Iskola utcánál, később a Kálmán utca felé lehetett. Neve ott szerepel az 1862-es vecsési úrbéri szerződés aláírói között, amely szerződés jelentős részben az ő személyes bátorságának is köszönhető.

Már két hónapja véget ért a szabadságharc, mikor újra honvédet temettek el Vecsésen. Vretzkó András sorsa ismeretlen. Nem tudjuk, hogy került Vecsésre. A Nyitra vármegyei Szécsről vonult be, és 1849. október 27-én temették el a helyi temetőben. Története azért is érdekes, mert a vecsési hatóságok ebben az időben azt jelentették Haynaunak, hogy „olyan egyén, ki a forradalmi táborból visszatérvén náluk tartózkodnék, egy sem találtatik.”  Nyilvánvaló, hogy ez egy kegyes hazugság volt Vretzkó védelmében. Sőt, valószínű, hogy Allmann, Kubicza, Mencsik és Wilhelm is itthon voltak már, de az ő nevüket sem adták ki az elöljárók. Megérdemlik, hogy megemlítsük őket: Scheiring Mátyás bíró és Lengyel Miklós jegyző.

Kiss Gábor, Vecsési Honismereti Kör