Ezzel a címmel jelent meg a könyv, amelyet a Rosmarein tánccsoport 25 éves jubileumi gálája alkalmából mutattunk be.
A könyv szerkesztési munkálataira a jelenlegi egyesület vezetői kértek fel, melyet örömmel elfogadtam, hiszen én voltam az, aki az elmúlt évek alatti eseményeket nemcsak a szívemben őriztem meg, hanem segítőmmel, Miklóssal képi formában és videófelvételeken is megörökítettünk. Ebből a hatalmas mennyiségű anyagból, 272 oldalon keresztül mutattam be negyedszázad legfontosabb eseményeit, fellépéseit, közös kis életünk számtalan rezdülését.
A fotók mellett QR kódokat is elhelyeztem, melyek segítségével fel lehet eleveníteni régebbi fellépések videóváltozatát. A könyvben megszólaltattunk még néhány régi és új táncost, hogy mondják el, mit is jelentett nekik, rövidebb vagy hosszabb ideig a közösség tagjának lenni.
A könyv borítóján, a címen kívül, igyekeztünk feltüntetni a svábság jelképeit, a kék színt, a rozmaringot, ami egyben tánccsoportunk neve is, valamint két vecsési viseletbe öltözött táncos lány sziluettje és természetesen a logónk is helyet kapott. A könyv hátsó borítóján egy, a Tájház előtt készült csoportképen a jelenlegi tánccsoport tagjai láthatók.
Ez a könyv nem csupán egy tánccsoport negyedszázados történetének gyűjteménye – ez egy emlékezés és közösségi összefonódás lenyomata. A kiadvány lapjain keresztül végigkövethetjük, miként vált egy elkötelezett kis közösségből meghatározó kulturális erővé ez a tánccsoport, amely 25 éve hűséggel és szenvedéllyel őrzi és élteti a hagyományos sváb néptánc értékeit. Az olvasó nemcsak nézője, hanem részese lehet annak a közösségi élménynek, amely generációkat formált, barátságokat szőtt és identitásokat erősített.
Szeretettel nyújtom át a könyvet mindenkinek, aki részese, táncosa volt a csoportnak, ismerősnek, barátnak, vagy akinek annyira szívügye elődeink hagyományának megőrzése és továbbvitele, mint az enyém.
Egy negyedszázad után ezzel a könyvvel búcsúzom a tánccsoporttól, de története még messze nem ér véget – minden új belépő, minden új koreográfia új fejezetet nyit. Ez a könyv tehát nem pont, hanem vessző – a következő huszonöt év első sora.
Zemmel Katalin
