Életének 82. évében elhunyt Csányi János, Vecsés egykori tanácselnöke.
Csányi János 1944. szeptember 7-én született Sükösdön. Az első diplomáját a Pécsi Tanárképző Főiskola matematika, fizika, testnevelés szakán 1966-ban, a másodikat az ELTE alkalmazott matematikus karán szerezte meg 1976-ban már munka és család mellett, esti tagozaton.
A tanárképzőn ismerte meg jövőbeli feleségét, Kiss Kornéliát, aki Táncsics Mihály ükunokája. Pedagógus dinasztiából származott, és tanulmányait a vecsési tanács társadalmi ösztöndíjjal segítette.
Tanári pályáját Üllőn kezdte, majd rövid vecsési gimnáziumi tanári és tanácsi időszak után a Monori Járási Hivatal következett, ahol tanulmányi felügyelőként dolgozott. 1974-től nyolc éven át az üllői iskolában oktatott, és igazgatóhelyettes volt.
1982-től 1990-ig Vecsés tanácselnöke volt.
Végső búcsúztatása polgári szertartás szerint 2025. december 11-én volt a vecsési temető szóróparcellájában.
A Vecsési Kalendárium 2007 című kiadványban kértem őt, hogy írjon a tanácselnöki tisztségéről, eredményeiről.
Őszintén írt az akkori időszak működési mechanizmusáról és a körülményekről. Magam is 1980–1985. között tanácstag voltam, mindenben igazolni tudom véleményét. Ugyanakkor jó volt látni, hogy Csányi János aktívabb volt, és nem az „úgy sem lehet megcsinálni” elvét követte, hanem a „hogyan lehet megoldani” elvét. Pedig ebben a cikkben így ír: „Milyen pénzügyi lehetőségeink voltak? 1985-ig szinte semmilyen!”
Ezután az agglomerációs települések a megyei tanácshoz és pártirányításhoz kerültek, ami kicsit megnövelte a mozgásteret. Az ambíció és az ötletelés sikereket hozott. Az intézményhálózat biztonságos működtetése mellett befejezte a Felsőtelepi iskola tornatermét, elkezdődött és befejeződött a gázhálózat kiépítése, a Szakrendelő megépítése (ez még nem a mai formája volt), a Martinovics (ma Andrássy iskola) új szárnyának építése, a Halmi iskola, a telefonhálózat és a szennyvízhálózat gerincvezetékének bővítése. Tanulságos a cikk ezen része, mert szinte mindegyik más és más formában valósult meg. Ezt írja: „Én akkor érzem jól magam, ha tenni tudok.” Másutt azt írja: „»Felülről« tulajdonképpen nem segítettek, de nem is akadályoztak bennünket a kivitelezésben.”
Csányi János izgalmas időben fejezte be tanácselnökségét, hiszen ez a rendszerváltozás korszaka volt. Magam, az akkori ellenzék egyik vezetőjeként többször tárgyaltam vele. Ő vezényelte le az 1989-es népszavazást, majd tavasszal a kétfordulós országgyűlési, és októberben a kétfordulós első önkormányzati választást. Mindenben partner volt, és a legtisztességesebb módon bonyolította le őket. Sőt! Az első év, amikor az SZJA 100%-a a tanácsoknál maradt, az 1990 volt. Mi azt kértük, hogy ezt hagyják benn a kasszában, és az új önkormányzat döntsön majd a felhasználásáról. Így is történt.
A rendszerváltozás után nem vállalt közszereplést. APEH főosztályvezetőként ment nyugdíjba, később építőipari vállalkozásnál találta meg a habitusának megfelelő közeget.
Csányi Jánost az emberi tisztesség és a korrekt partnerség jellemezte. A nyolc év alatt letette névjegyét a település történetében.
A városi önkormányzat bölcsen és igazságosan döntött, amikor Csányi Jánost Vecsés Város Önkormányzata saját halottjának tekintette.
A család fájdalmában osztozunk, és fogadják őszinte részvétünket.
Nyugodjék békében!
Szalontai János
