Május utolsó vasárnapján, azaz a Magyar Hősök Emléknapján mindazokra a magyar katonákra és civilekre emlékezünk, akik az életüket áldozták hazájukért. Vecsésen hagyomány, hogy a Hősök ligetében tartják a megemlékezést, amelyet évről évre az 1044-es Róder Imre Cserkészcsapat szervez.
A megemlékezésen– amelyen egy maroknyi résztvevő gyűlt össze – Kaposi Gábor, a Petőfi Sándor Római Katolikus Általános Iskola és Gimnázium történelem tanára mondott beszédet. Kiemelte, bár a közelmúltig 163 főről szóltak a helytörténeti írások, a vecsési temetőben végzett világháborús sírfelújításokhoz kapcsolódó kutatások során kiderült, hogy közel 180 vecsési hősi halottról beszélhetünk.
Az első világháborúra kitérve arra emlékeztetett, bár a világégés 1918 novemberében véget ért, a háborús összeomlás káosza, a Kun Béla vezette proletárdiktatúra „vörös terrorja”, a több hónapos román katonai megszállás kegyetlenkedései, majd a „fehérterror” helyi vetületei is sorozatos és szünet nélküli megpróbáltatások elé állították az egész országot és ezen belül Vecsés lakosságát is.
Beszéde végén arra figyelmeztetett, okuljunk mindannyian elődeink sorsából.
– Nincs az a vitás kérdés és feloldhatatlannak tűnő ellentét, mely igazolhatná mások életének elvételét és családok, nemzeti közösségek sorsának tragédiába fordítását. Tanuljunk a múltból. Sokkal több a közös érték és jövőbeni közös cél, ami összeköt minket, magyarokat és az európai nemzeteket, mint ami elválaszt. Éljünk békességben egymással és a szomszédos népekkel egyaránt! Ez megmaradásunk útja – fogalmazott Kaposi Gábor.
A beszédet követően Huszka Mihály atya megáldotta a háborús áldozatok emlékművét, amely lábánál Lugosi Mária és Várszegi Csaba önkormányzati képviselők helyezték el az emlékezés koszorúját. Az eseményen közreműködött a Vecsési Hagyományőrző Zeneegyesület fúvószenekara.
Szöveg és kép: varga
