Száz éve Bartók Béla mondta, hogy a magyar népzene/népdal legalább 2800 éves és a Belső-Ázsiai zenekultúra legnyugatibb ága. Néhány évvel később Kodály Zoltán ugyanezt erősítette meg. Porteleki László, a csodálatos hegedűművész mesélte, hogy a nyolcvanas években – még a Tékával – a pekingi rádió stúdiójában vettek fel magyar népzenét, amit egy ott lévő ujgur leány felismert és el is énekelt. Még a szövegben is alig volt eltérés. Sebtében hét ilyen „közös” dalt vettek fel. Igazolva lettek a világhírű zenetudósok!
A millennium évében, 2000. június 25-én, az Orbán Balázs Erdélyi Kör szervezésében láthattuk a János vitéz daljátékot. Ezúttal ne beszéljünk arról, hogy ez volt a vecsési színjátszás életre keltése, és arról se beszéljünk, hogy milyen parádés szereplők voltak ezen és utána a július 2-ai előadáson, hanem arról, hogy a népes szereplőgárdában fellépő asszonyok és férfiak beleszerelmesedtek a zenébe, a dalba. Ez elévülhetetlen érdeme Mester József operaénekesnek, a dalmű színreviteléért, amellyel a fentebb leírtak kovásza lett.
Természetesen kellettek ehhez a 25 évhez elhivatott szervező és daloló társak is. Ez Szabolcsi Hubertné Lujzika volt, aki hihetetlen szívóssággal szervezett és kalapozott a népdalosok javára. Az ő érdeme is elévülhetetlen. Utána Orbán Éva vette át a stafétabotot és folytatta az áldozatos, de eredményes munkát.
Két évvel az alakulás után érkezett Pavella Krisztina művészeti vezetőnek. Még intenzívebb lett a citerajáték. Légrády Tibor mellé felnőttek leányai – Noémi és Eszter –, azután jöttek a többiek. Zeley József kezdettől képviselte a „férfikart”, Sajnos, Józsi, az oszlopos tag már elment, de érkeztek többen és főként fiatalok.
A sok munka meghozta az eredményeket is. Nem is keveset! Vass Lajos Nagydíj: 2014, 2017 és 2023. Arany Páva Nagydíj: 2014, 2016 és 2018. Palóc Gála Fesztivál Nagydíj 2019-ben. Olsvai Imre-díj 2021-ben.
Az előadóknak legfontosabb a fellépés, az előadás, a népdalcsokrok magas színtű bemutatása. Ez a legfőbb éltető elem. Bőven voltak előbb hazai fellépések, majd külföld következett: Erdély, Felvidék, Prága és Olaszország több városában nemzetközi folklór fesztiválok.
A KÓTA által szervezett minősítő versenyek mellett jutott energia három CD elkészítésére is, kedvenc dalcsokraikkal.
Közben a megszűnt Erdélyi Kör hagyatékából átvették a februári batyus bál, az Összetartozás napi és a március 14-i megemlékezések megszervezését.
Természetes, hogy szinte minden városi rendezvényen való részvételt megtiszteltetésnek vettek és örömmel daloltak. Hagyományt teremtettek az áprilisi „Kerek a káposzta” és a decemberi „Keljetek fel álmotokból” című népzenei találkozókkal.
Most, április 6-án a népzenei találkozón ünnepelték a negyedévszázados jubileumot. A BÁKK színházterme fogadta a vendégeket, a vendéglátásnak megfelelően asztalok mellett foglalhatta el mindenki a helyét és élvezhette a műsort. Labdarózsát Szlahó Csaba polgármester köszöntötte, majd Birinyi József népzenekutató, népzenész, a KÓTA népzenéért felelős társelnöke, a Hungarikum Szövetség elnöke meleg szavakkal üdvözölte a népdalosokat és számukra átadta az oklevelet.
A Bugyi Népdalkör, a Hévizgyörki Asszonykórus, az Inárcsi Prigyeni Pál Férfi Népdalkör és Citeraegyüttes, az újpesti Nefelejcs Népdalkör és a vecsési Rosmarein Táncegyüttes előadása színesítette a jubileumi programot.
Közös éneklés és fotózás után szeretetvendégségben volt része a jelenlévőknek. Finom étel, bor és pálinka mellett fantasztikus házi sütemények emelték még magasabbra a jókedvet.
Az egykori Tavaszi Fesztiválokon két alkalommal is vendégünk volt a világhírű Muzsikás Együttes. Porteleki Lászlótól volt alkalmam megkérdezni az „ujgur” kapcsolatot. Megerősítette, hogy tart ez a kapcsolat és már közel hetven dalt vettek fel a hölggyel, ami bizonyítja népzenei kultúránk (és nyelvi ősiségünk!) évezredes mélységét.
Kötelesség és felelősség – ezt kell még kiemelni. Mert kötelesség a páratlan gazdagságú magyar népzenei kultúra ápolása! És óriási a felelőssége annak, aki ebben részt vesz, mert ezt csak magas színvonalon, mély elhivatottsággal szabad művelni.
Köszönjük a Labdarózsa Népdalkör és Citerazenekar 25 évét és még nagyon sok-sok évet kérünk és kívánunk. Köszönjük, hogy a dolgos évek és hétköznapok tengerében ünnepnapokat varázsoltak elénk.
Szalontai János, fotó: Birinyi József
