„Édes Sándorkám…”– kezdi levelét Halmy József özvegye, Halmy Sándor édesanyja 1949 januárjában.
Halmy Sándor, Halmy József fia 1948. november 4-én érkezett menekültként Párizsba, a vecsési Halmy-gazdaság kisemmizett, életében fenyegetett birtokosa. Édesanyja, Lili itthon maradt, próbálta túlélni az akkor már tomboló diktatúrát. Két hónapra rá, 1949. január 13-ára, fia születésnapjára egy levelet juttatott ki Párizsba. Ebben leírja, hogy ajándékként ez a boríték tartalmaz még egy levelet, melyet még a nagypapa, Wolfner Tivadar írt a 20. század elején a nagybácsinak, Lili testvérének. „… tedd el a levelet, s az élet nehéz óráiban bátorságot meríthetsz belőle!”
Hogy miért is? Álljanak itt a sorok, melyek bepillantást adhatnak településünk egyik nagy szervező családjának gondolkodásmódjába! A nagypapa, Wolfner Tivadar szavai:
„… Tizenharmadik születésnapodon, édes fiam, mely vallásunk hagyományai szerint határkövet képez a zsenge gyermekkor és az ifjú között, egy tanácsot adok az életre:
Légy mindig férfi! Vir integer!
Légy a munkát szerető, a munkásokat mindenkoron megbecsülő, minden jó és nemes iránt lelkesülő, igazmondó, soha a becsület útjáról le nem térő férfi! Légy azonban mindenképpen szüleidnek hű, szerető gyermeke, testvéreidnek önfeláldozó támasza, jó, igaz és hű barát!
Úgy adom e tanácsot, édes fiam, mint férfinak, ki e komoly sorokban rejlő nagy igazságokat és az apai szív őrködő szeretetét fel tudja fogni, meg tudja érteni, és akként tud és fog is cselekedni!
Ha megfogadod, mint ahogy bízván hiszem és remélem, nem féltelek, fiam, az élet göröngyös útjain.
Isten Veled! Sokszor csókol és ölel: szerető édesapád!”
Wolfner Lilinek egész életében zsinórmérték volt apja, kiről halálakor (1929-ben) úgy írtak az újságok, hogy a régi, Nagy-Magyarország egyik tartóoszlopa esett ki az életből. De az lett Halmy Sándornak is, aki haláláig őrizte a levelet.
A levél a Halmy-hagyaték kalandos útját követve jelenleg Vecsésen található, a hagyatékkal együtt feldolgozás alatt áll.
Wolfner Tivadar (1864-1929): „Városalapító” = „Conditor Urbs”. Újpest város egyik felvirágoztatója. Halmy József apósa, Wolfner Lili édesapja.
A Wolfner bőr-, gépszíj és cipőgyár felvirágoztatója. Az itt készült lábbeliket és szíjakat használták évtizedeken át a magyar hadsereg katonái, a rendvédelmi szervek, a tűzoltók és a Halmy gazdaság is.
Édesapja kívánságára cserzőmunkásként kezdte, majd kemény munkával és tanulással kerülhetett csak a gyár élére. Mikor 1919-ben letartóztatták osztályhelyzete miatt, munkásai tömegtüntetést szerveztek a szabadon bocsátásáért.
Mint országgyűlési képviselő, sokat tett Újpestért. Ő volt az első újpesti gimnázium egyik létrehozója. Az újpesti járásbíróság, az állami elemi iskola és a hajléktalan szálló az ő kijárása nyomán jött létre. Sokat tett azért, hogy a városban polgári iskolák nyíljanak, és hogy legyen egy szép városháza. Az utcarendezés; a kövezés és csatornázás motorjaként ismerték. Végül ő alapította az újpesti árvaházat is.
Kiss Gábor, Vecsési Honismereti Kör
