Városunk egyetlen gimnáziuma Petőfi nevét viseli. De járt-e valaha Petőfi Vecsésen? Van-e valamilyen köze településünkhöz? Ennek járunk most utána.
Hazánk második vasútvonalát, a Pest–Szolnok vasutat 1847. szeptember 1-jén adták át. Ennek egyik állomása volt Vecsés. A szolnokiak szerint Petőfi ennek a vonalnak a hatása alatt írta Vasúton című költeményét. A váciak szerint viszont nem, mert a versben hegyek tűnnek fel, és a végén a hegyek mögött leszáll a nap. Ezért a Vasúton című vers az első vasútnak, a vácinak állít emléket. A szolnoki verzió esetén 1847 őszén Petőfi átutazott településünkön, ha a váci az igaz, akkor nem.
1849. július 3-án viszont biztos, hogy átutazott vonattal Vecsésen. Feleségével és kisbabájukkal menekültek Haynau seregei elől. Az úti céljuk Mezőberény volt, Orlay Petrich Soma édesapja. Itt írta meg Petőfi az utolsó versét, a „Szörnyű idő”-t, és pár hétre rá meghalt a segesvári csatában.
Ez a vonat. De szekérrel többször is áthaladt településünkön. Hatvany Lajos Petőfi naplója alapján közli, hogy 1847. június 13-án a költő Vecsés érintésével ért Pestre. Ekkor jött lánykérőből. Nagy nehezen sikerült megkérnie Szendrey Júlia kezét, majd Arany Jánosnál töltött tíz napot. Valószínű, mikor lánykérőbe ment, május 13-án, szintén átzötyögött vele a kocsi a falun. 1847. október 31-én pedig szintén, mikor az ifjú pár a nászútról tért haza Pestre. Így, ha máshogy nem is, de átutazóban érintette Petőfi a helységünket. Talán a Cziffra csárdában is megállt.
Emlékét azonban így is őrzi Vecsés. Még a XX. század elején az Újtelep egyik vasútra futó utcája kapta meg a költő nevét. 1948-ban a centenáriumra Brindzik László megfaragta Petőfi mellszobrát, amely a Kereszt utcai rendőrség udvarán került felállításra. 1961-ben már a mai Petőfi iskola előtti parkban állt, a Petőfi téren. Sajnos, pár évre rá a szobrot ismeretlenek megrongálták.
Évekig állt üresen a téren a talapzat, mikor a vecsési tanács úgy döntött, hogy egy új Petőfi-szobrot rendel. A munkára Buza Barna szobrászt kérték fel. Neki két alkotása is kötődik Vecséshez. Petőfi szobra ma a Petőfi iskola udvarán látható, és ő rekonstruálta a megrongálódott Hermész-szobrot a budapesti Halmy Deutsch házban.
Buza Barna Petőfi-szobrát 1975. március 15-én avatták fel a négy vecsési iskola tanulóinak részvételével a Petőfi téren. De a Brindzik-szobor sem tűnt el! A barbár rongálás után sokáig a Brindzik-házban őrizték. Később Brindzik László szobrászművész fia, Brindzik Attila a Petőfi iskolának adományozta. Ez a magyarázata annak, hogy az iskolának két Petőfi szobra is van. Sőt, egy emléktáblája is, melyet szintén Brindzik Attila készített.
De élt Petrovics is Vecsésen a reformkorban. Petőfi édesapja, Petrovics István a környéken, Kartalon született, édesapjának testvérei pedig Rákoscsabán. Mind evangélikusok voltak, és mind Petrovics névvel éltek, azzal a névvel, amellyel Petőfi is született. Ugyanekkor feltűnnek Aszódon, Maglódon és Péteriben is az evangélikus Petrovicsok. És itt van egy felfejtendő szál. Az 1840-es években élt Vecsésen egy fiatalember, akit Petrovics Jánosnak hívtak. Petrovics Dánielnek és Erdélyi Katalinnak volt a gyermeke. Annak az Erdélyi Katalinnak, aki a 48-as vecsési hős, Allmann András komaasszonya, gyermekének keresztanyja volt. Rokona volt Petőfinek, vagy csak a névrokona? Érdekes kérdés.
És ne felejtsük az Andrássy-szálat sem! Andrássy Aladárral nemcsak együtt szolgáltak Bem apónál, hanem barátok is voltak. Andrássy a költő miatt keresztelte elsőszülött fiát Sándornak. Sőt, a családi legenda szerint Petőfi 1849-ben fontos iratokat bízott Andrássyra, melyeket ő Homonnán rejtett el. Egy, ezen a szálon elindított nyomozás az országos történelemre és irodalomra is hatással lehet.
Összefoglalóan elmondhatjuk, hogy Petőfi biztos, hogy többször is átutazott Vecsésen. Emlékét méltó módon őrzi a település. Talán az egyik rokona is itt élt, barátságba került az Andrássy-telep névadójával, és van még mit nyomozni a következő generációknak.
Kiss Gábor, Vecsési Honismereti Kör
