Három évvel ezelőtt arra gondoltunk, hogy érdemes le ne évente műsort szervezni Bálint Ágnes az évben kerek évfordulós meséi köré, mert így nagyobb figyelem fordítható egy-egy mesére. Bár a Frakknak, Mazsolának, a Szeleburdi családnak vagy a többi ismert történetnek nincs külön figyelemre szüksége, ám vannak kevésbé ismert, ugyanakkor nem kevésbé kedves mesék, amelyeket érdemes közelebbről bemutatni.
Idén harmadik alkalommal rendeztük meg a Meseforgót, amely most a Szitakötők szigete és a Hajónapló című mesekönyvek köré épült.
Bálint Ágnes egész életét meghatározta a Duna mellett töltött gyermekkora. Kedvenc folyóját nagyon sok meséjébe beleszőtte – ebbe a két könyvbe is.
A Ramóna nevű kis yacht, mely a Hajónaplóban egy csendes holtágban szőtte álmait az elmúlt dicsőségről, valóban létezett; évtizedekig az adonyi Kis-Dunában volt kikötve. Nagymamáék vízparti háza még most is áll: Bálint Ágnes édesapja építtette a Duna árterében lévő kis telkükre, ma az unokák és dédunokák használják nyaralónak.
A Szitakötők szigetének helyszíne nem ennyire konkrét, bár ez a könyv is szigeten játszódik komppal, csónakházzal. A csónakház a szigeten épült a háború előtt a helyi csónakosok igényeinek kiszolgálására. Az 1942-es nagy árvíz elsodorta, csak a beton alapok maradtak meg évtizedekig. Egyedül Bálint Ágnes emlékeiben élt sértetlenül tovább.
Ennyi vizes téma természetesen vizes keretért kiált: a vitorlázást választottuk, miután az sok embert érdekel. A Magyar Vitorlás Szövetség elhozta csodás szimulátorát, amelybe a gyerekek azonnal bele is másztak kipróbálni. Emellett megismerkedhettek a hajók jelzéseivel vagy a rengeteg féle „tengerész” csomóval, stb. A feladatokat jól teljesítők tombolán vehettek részt, melynek fődíja egyórás balatoni vitorlázás volt. Reméljük, hogy a nyertes fiú, Margittay Marci azóta begyűjtötte ezt az élményt!
A Hajónaplóban Laci és Radó addig mesterkedik, míg sikerül kivinniük a holtág partjára dédikét, az örökké sötét lakásban, kerekes fotelban élő öreg nénit.
Ehhez a szálhoz kapcsoltuk a Mozgássérültek Budapesti Egyesületét, akik boldogan eljöttek, és rengeteg érdekes játék mellett kerekes széket is hoztak magukkal. Ki lehetett próbálni, mi mindenről kell lemondania annak, aki így él. Ezen kívül még sok már segítő eszközt is ki lehetett próbálni, amelyek a különböző problémával élő emberek életét megkönnyítik.
A nap csúcspontja Nagy Molnár Dávid, világbajnoki második helyezett bűvész műsora volt. Nagyon szerettük volna megfejteni a híres repülő asztalkájának a titkát, de be kell vallanom, hogy nem sikerült.
Ezzel együtt szép nap volt!
Káposztafeszt
Egy ideje az Emlékház már nem tart nyitva a Káposztafeszt alatt, hanem idén másodszor mi is felköltöztünk az Epresbe, a fesztivál forgatagába.
Gyönyörű, napfényes fesztivál volt az idei! Ez meg is látszott a látogatottságunkon: a Bau-Styl nagyszínpad közelében lévő sátrunkban nem panaszkodhattunk látogatóhiányra: a gyerekek a kézműves foglalkozást imádták, fotózkodtak, míg a felnőttek körében az amúgy nehéz kvízünk vitte el a pálmát. Sátrunk fő attrakciója egy hatalmas tökből faragott tökház volt Mazsolával és Manócskával; a hatásos látványt rengetegen fotózták.
Szerettük a felvonulást: tetszett, hogy a büszke paripák után hivatalos lógombóc gyűjtő talicska menetelt; hogy a gondozási központ hordágyon fekvő bábut cipelt bekötött infúzióval; vagy, hogy a kulturális központunk felvonultatta BÁKK Manóékat Mazsolával vagy a három kismalaccal farkasostól.
Nagyon örültünk egy új kezdeményezésnek: a közkedvelt piros retró buszocska óránként városnéző körútra indult. Jó volt látni, hogy milyen nagy az érdeklődés: minden járat tele volt utasokkal. Annak kevésbé örültünk, hogy az Emlékház utcáját elkerülte a busz. Reméljük, ezt a jó városnéző ötletet jövőre is megtartják, és nem hagyják ki az emlékházat a látnivalók közül – úgy hisszük, Sissi és Bálint Ágnes neve bármely városnézésnél érdeklődésre tarthat számot.
Kép és szöveg: Németh Ágnes
