Idén is hatalmas tömegeket mozgatott meg a Káposztafeszt, Vecsés legnagyobb és legsokoldalúbb rendezvénye. A kulturális és népi hagyományokat felölelő rendezvények mellett természetesen idén is a főzőversenyek voltak a legizgalmasabb események.
Szőke András immár évek óta a főzőverseny zsűrijének meghatározó tagja, számos látványos és ízletes étel felett mondott már „ítéletet”.
– Mondhatom azt, hogy hosszabb ideje dolgozom együtt a kollegákkal, már jól ismerjük egymást. De ez nemcsak a főzésről és a versenyzésről szól. Ez egy folyamat, zsűritagként nagyon jól látható a szerves fejlődés a programokban is – mondta a színész-rendező, aki saját bevallása szerint imádja a gasztronómiát.
Véleménye szerint egy-egy versenyen induló csapat pici kis aurát hoz létre, de emellett a fesztiválnak olyan üzenetei vannak, amik a kulturális hátteret, a kapcsolódást is közvetítik, hiszen nem csak vecsésiek vannak a versenyen.
Úgy gondolja, fontos, mit kap az ide érkező akár a városból, annak hagyományaiból is, mert sokan nem ilyennek képzelik Vecsést, és ennek az összképnek befolyásoló tényezője a vendéglátás.
– Sok helyen megfordulok különböző rendezvényeken. Faluban, városban egyaránt, de ezt az érzést, amit Vecsésen tapasztalok, nem sok helyen ismerni. Én ezt egy családi érzésnek nevezném, amiben nagy szerepe van azoknak, akik szervezik az egész eseményt. A versenyen induló csapatok, kis mikroközösségek úgy működnek, hogy akik oda betérnek, szinte mindenki családtagnak számít – mondta Szőke, hozzátéve, hogy sok ilyen munkát végez, és ő is valami hasonlót próbál hozzátenni, mint amit Vecsésen is tapasztal. Mindenkihez van olyan szava, ami szerinte fontos azoknak, akiknek mondja.
– Azért hívnak vissza, mert a munkám nem csak egyszerűen a főzéshez kapcsolódó zsűrizés körül zajlik. Nem mesterszakács vagy gasztroblogger vagyok, de ez nem is egy stand up műsor, ami rólam szól. Meg kell becsülni azokat a pillanatokat, amikor ott vagyunk az emberek között, mert ez ugyanolyan fontos, mint maga a főzés. Ennek köszönhetően egy olyan élménycsomag jön létre, ami mindenkinek maradandó pillanatokat ad.
Elárulta, kutya kötelességének érzi, hogy segítsen a rendezvény minél magasabb színvonalú lebonyolításában, hiszen azt egy évig szervezik, hogy minden program tökéletes legyen.
– Tisztában vagyok vele, nekem itt nem azzal kell foglalkoznom, ami egyébként a munkám, nem vicceskednem kell, hanem zsűriznem. Ez a dolgom. Szerintem egyébként a főzésnek nem a versenyzés a lényege. Fejben én is mindig főzök, de nem versenyezni szeretek, hanem élvezetből főzni. Ahogyan a régiek könyveiből olvasom, az étel azért készült el, mert az élet része volt, a táplálkozás a szellemi tevékenységek része volt – mondta Szőke.
Úgy véli, sokszor megfeledkezünk arról, hogy bár vannak mesterszakácsok, de a hétköznapokban a főzés – a gyermeket megetetni – az asszony dolga volt, ugyanakkor ez soha nem volt verseny.
– Szeretek főzni, sokat foglalkozom ilyesmivel. Voltam olyan tévéműsorban, ahol ezt versenyeztették, és azzal sem értettem egyet. A főzésnél nem a verseny, hanem az együttlét az izgalmas. Azért szeretem az ilyen rendezvényeket, mert rengeteg mindent lehet tanulni, és nem csak a főzésről. Látni itt Trabant felniből készült szélfogót a gázrózsához, míg mások a vízmelegítő bojler alsó részét használták fel bográcsozáshoz. Annyi zseniális kreatív ötletet lehet látni, hogy az csoda, és akkor még nem is beszéltem a fűszerezés tudományáról.
Természetesen elárulta, mik a kedvencei. Imádja a mákos tésztát, a tojás levest, a tejfeles pörcös tésztát, amit Németországban nem tudott olyan jól elkészíteni, mert nem volt hozzá megfelelő alapanyaga.
– A pacalért megőrülök, de a birkapörkölt is nagy kedvencem. Nem azt jelenti, hogy nem kellett már megkóstolnom aligátort vagy kígyót. Nem vagyok finnyás, minden specialitást megkóstolok, de valahogy a magyaros dolgok állnak igazán közel hozzám – mondta a nagy kedvencekről.
SzgY, fotó: Börcsök Kata
