Az ökumenikus imahét világméretű összefogásának a vecsési felekezetek is részei évek óta. Idén sincs ez másként, nyolc napon keresztül minden este közös imádságra és egy vezérige melletti Istenre figyelésre hívtuk a római katolikus, református, evangélikus és baptista közösségek híveit és minden érdeklődőt.
Az idei évben Burkina Faso keresztényei állították össze a menetrendet és adtak tanácsokat a liturgiához és a tematikához. Burkina Faso egy – afrikai viszonylatban – nem túl nagy, 21 milliós ország, amelynek közel negyedét teszik ki az ottani keresztény hívők, és sok nehézséggel néznek szembe naponta. Gazdaságilag a harmadik világhoz tartoznak, Afrika egyik legszegényebb állama ez, ahol a népesség rohamosan nő, míg a megélhetési lehetőségek, a tiszta, éltető vízhez való hozzáférés igen korlátozott. Ezért is volt az imahét estéinek egyik visszatérő nyitóeleme a burkina faso-i vendéglátás gesztusának a felidézése, miszerint, ha valaki vendégségbe érkezik, akkor a házigazda tiszta vízzel kínálja, ezzel mutatja ki a megbecsülését és a befogadását.
Burkina Faso lakosságának kb. 60%-a muszlim hitű, és az ország északi része a mostanában sokat emlegetett Száhel-övezetbe nyúlik bele. Az itteni keresztény hívőket sem kerüli el a többségi vallás részéről érkező üldöztetés és atrocitás. Az Open Doors szervezet tanulmánya szerint a 20. azon a dicstelen listán, ami a keresztényüldözést rangsorolja. Így nem véletlen, hogy az irgalmas samaritánus lukácsi története volt az egész hét alapigéje, hiszen jól tudják mit jelent kifosztva, megtámadva lenni, félelemben és bizonytalanságban élni. Mégis bíznak Krisztusban, az Élet Urában, aki képes a szenvedésből is jót kihozni, és aki az elesettek gyámolítója.
– Dömötör Norbert református lelkész, Frics Zoltán állandó nős diakónus, Dr. Huszka Mihály plébános
Az imahét estéin, Vecsésen is, szinte igeversről-igeversre haladva néztük meg Jézus Krisztus példázatának a jelentését és aktualitását a mai életre, a mi saját élethelyzetünkre nézve. Az alkalmak jó hangulatúak, testvéri, bensőséges légkörben teltek, ahol valóban meg lehet élni a Krisztus-hívők egységét, ami a szervezők célkitűzése is volt.
Izgalmas eleme az imaheteknek, hogy minden templomban vagy imaházban más felekezetű pap vagy lelkész hirdeti az Igét, míg a liturgiai elemek az adott közösségre jellemző módon zajlanak. Ez teret nyit arra, hogy a különbözőségeket is megismerjük és átéljük, ugyanakkor rávilágít, hogy a lényeg a Szentírás, és annak jelentősége, az Isten szeretete és tisztelete és a Megváltó Jézusba vetett hit milyen szoros alapja mindannyiunk hitének. Emiatt tud minden évben és tudott idén is megvalósulni ez az összefogás, és tette izgalmassá és gazdaggá sokak évkezdését!
Az imahét- január 21-28. – programja volt:
21-én – Erzsébet téri templom – Karlné Csepregi Erzsébet evangélikus lelkész
22-én – Evangélikus templom – Dömötörné Molnár Krisztina református lelkész
23-án – Szent Kereszt templom – id. Tőtős János baptista lelkész
24-én – Jézus Szíve templom – Frics Zoltán állandó nős diakónus
25-én – Baptista imaház – Heinemann Ildikó evangélikus lelkész
26-án – Református templom – Téglási Lajos baptista lelkész
27-én – Halmi telepi kápolna – Dömötör Norbert református lelkész
28-án – Evangélikus templom – Dr. Huszka Mihály plébános
Téglási Lajos baptista lelkipásztor
