Július 25-én, egy szép nyári estén Frühwirth Mihály vezetésével nagyon tanulságos, gazdag sétán vehettünk részt az Epresben. És nem voltunk kevesen, sőt, még a fiatal generáció is megjelent! A helytörténeti sétára a „Falusi esték Vecsés városában” sorozat keretében került sor. Misi bácsit, azt hiszem, senkinek nem kell bemutatni. A Kulturverein tiszteletbeli elnökeként óriási elánnal kutatja a sváb alapítók történetét, mindezzel szilárd alapot adva a jelennek és a jövőnek.
Ezen a kétórás sétán a Fő út páratlan oldalának Ecseri utca és a Város utca közötti szakaszát jártuk be. Ki gondolná, hogy ezen a kis szakaszon ennyi gazdagság, ennyi érték figyelhető meg? Pedig Misi bácsi még rövidre is fogta.
Megtudhattuk a Kálmán utca nevének eredetét. Hallhattunk többek között a Rubesch-kocsmáról, a Hitelszövetkezetről („Bankházról”), a Kálmán utcai artézi kútról, a Gyógyszertárról, a hajdani Kereszt térről, a Pöschl-házról, a falusi óvodáról, a tsz-ről, a plébániáról, a jegyzői lakról és a szárazmalomról. Több sváb család is megjelent előttünk. A teljesség igénye nélkül: az Abanderek, a Dobrovitzok, a Frühwirthek, a Leimeterek, a Maárok, az Osztertágok, a Tagschererek, az Uitzok, a Weiszek, Wirthék vagy a Zehetmayerek. De az üllői magyar Jámborok, a Somogyi család, a felvidéki zsidó Freyerek és Boross Imre jegyző emléke is felidéződött. És a sok-sok küzdelmes, de szép élettörténet: Appl szabó, a zenész Tagscherer Nándor („Ferry”) és Uitz János. A múlt őrzői, mint Bugyi néni és Somogyi Ica.
Csodálatos építészeti megoldásokkal találkozhattunk. Műkőkerettel körülvett ablakok, csempés burkolat, kovácsoltvas kapu, neoreneszánsz homlokzat, apró díszítőelemek, szecessziós motívumok. És kis fantáziával az is csoda, ami ma már nem látható. Például egy ablak, ami régen vakablak volt szentképpel vagy az úrnapi körmenet kápolnái illetve a besnyői búcsúra a tsz-ből induló lovas kocsik.
Külön kutatási téma a házszámozás változása, a névváltozások kérdése vagy a ragadványnevek használata. Misi bácsi ezekben is elmélyült, ezekről is érdekes információkat hallhattunk. Mint sötét árnyék követte a múltidézést az 1945-ös és az 1946-os év; az elhurcolás, a jogfosztás, a kitelepítés emléke. Szinte minden háznál megállva ott volt a törés, amely a virágzó sváb kultúrát majdnem eltüntette.
A sváb kultúra azonban él, és ebben nagy szerepe van Misi bácsinak és történeteinek. Köszönjük az utat, az időutazást! Várjuk a páros oldalt. Aztán a többi utcát is!
Kiss Gábor, Vecsési Honismereti Kör
