A 225 éves vecsési iskolatörténet kialakulása.
A vecsési iskoláról, az oktatás kezdetéről az egyházközség életét megörökítő „Historia domusból” értesülünk. A Katolikus Lexikon szerint a „Historia domus (lat. háztörténet): egyházi intézmények fontosabb eseményeit tartalmazó könyv, a plébániák és szerzetesházak történeti kutatásának fő forrása. Vezetése a házfőnök és a plébános feladata. A korai historia domusok nyelve latin.”
Az Óplébánia HD-je – magyar fordításban – így kezdődik: „A vecsési templom, plébánia és iskola, valamint a velük kapcsolatos emlékezetes dolgok története, amelyet 1797. április 1-től írni kezdett és összeállított Paulus Stánsits, ennek a vecsési plébániának első beiktatott adminisztrátora.”
Paulus Stánsits bejegyzésénél olvashatjuk: „… a falu utolsó épületeként az iskolamester házát, mely azelőtt pásztorház volt.”
A falu 1800-ban Grassalkovich III. Antal jószágigazgatójának, Emericus Kováts segítségével templomot épített. Az adakozók névsorában szerepel Valentinus Hertlein ludirector.
Az iskola állapota kezdetben elég viszontagságos volt. A váci püspök és a kegyúr 1807 szeptemberében Joannes Plichta-t bízta meg a plébánia vezetésével. Az új plébános így írt az iskoláról: „A plébániával szomszédos iskola egyben a községi marha- és birkapásztoroknak is lakóháza, úgyhogy az egy födél alatt lakók többen is használják ugyanazt a konyhát. Régebben az utcára néző szoba, melyben a helybeli iskolamester lakott, egyúttal az iskolás gyerekek oktatására is szolgált, később pedig a konyhával szomszédos szobában a fentebb említett községi pásztorok laktak. Ennek a zilált állapotnak megszüntetése végett hiába figyelmeztettem ismételten is a híveket, míg végre 1810-ben tekintetes Joannes Vietoris úr, a Grassalkovich hercegek valamennyi birtoka teljhatalmú kormányzójának parancsára községi pásztorokat az iskolaépületből átköltöztették a jelenlegi, eléggé rozzant állapotban lévő házba. Ugyanebben az 1810. évben, miután a pásztorokat az iskolaépületből kiköltöztették, a helybeli iskolamester használatára istálló és lakásul szolgáló szoba épült.”
Ezt a változást sürgette az a tény is, hogy ekkor már Johannes Lieb volt a „ludirector”. 1810-ben kötött házasságot a helybéli Szapper Magdalénával. (Ebből feltételezhetjük, hogy már 1810 előtt itt lakott tanítóként!)
Andreas Munganaszt 1816. március 4-én érkezett a vecsési plébániára. „Következő évben, 1817-ben, csaknem a község közepén, a mészárszék közelében, szemben a templommal új iskola épült a község költségén, az iskolaigazgató számára pedig az iskolától elkülönítve lakószoba épült; az udvar minden szükséges felszereléssel el lett látva.” Ennek az épületnek a pontos helyét nem ismerjük, minden bizonnyal egy meglévő épületet alakítottak át, újítottak fel, „mert 1830-ban a templom másik oldalán, a plébániával szimmetrikusan új iskola és igazgatói lakás épült.” Erről már tudjuk, hogy a Fő út és az Iskola utca sarkán épült. A tanítói lakrész, párhuzamosan a Fő úttal ma is áll.
Lieb halála után (1839) Strobel Mátyás lett a kántortanító, ezzel a jövedelme emelkedett, megillette a kántorlakás is. Volt mire házasodnia és 1840-ben feleségül vette az üllői születésű Gombár Juliannát.
Az 1841-ben lezajlott püspöki látogatás jegyzőkönyve (a 36 oldalas Canonika visitatio) értékes adatokkal szolgál.
„A kántortanító Strobel Mátyás; a Komárom megyei, győri egyházmegyei Baj községből származik, 40 éves, erőteljes testi felépítésű, egészséges, nős, magyarul és németül tud. 1824-ben végzett a budai tanítóképzőben; 2 évig Jenő községben, majd 16 éven át itt, ebben a községben volt segédtanító, majd érdemei alapján elődjének halála után 1839-ben igazgatótanítónak választották meg. Sem vallásosság, sem erkölcsösség, sem a szükséges tudás tekintetében nincs ellene semmi kifogás. Azt a tanítási módszert követi, melyet a királyi iskolában /a tanítóképzőben/ tanult. Mind az iskolában, mind az egyházi szolgálatban szorgalmas.”
Az iskoláról ez olvasható: „Az itteni iskola csak három éves; minthogy a szülők gyermekeiket szorgalmasan küldik iskolába, alig van olyan iskolára alkalmas gyermek, aki onnan elmaradna. …
A tanítás Mindenszentek ünnepével kezdődik, amikor a tanulók azonnal nagyobb számban összegyűlnek, és Szent György napjáig nagy létszámban meg is maradnak, de aztán lassanként elmaradoznak, és csak a kézművesek és a törekvőbb földművesek kisebb gyermekei maradnak, akik miatt az iskolai foglalkozások – bár szabálytalanul – egész nyáron folytatódnak.”
Szöveg és illusztrációk: Frühwirth Mihály
