A XI. Bálint Ágnes Mesefesztivál meseíró pályázatának győztes meséje.
Egyszer volt hol nem volt, Budapesten is túl, ahol a káposzta az úr, Bákk Manó a Piac téren, a víztorony lábánál, egy napsütéses csütörtöki napon hallott egy ismeretlen manólányról szóló legendát, aki egy ódon kastély tornyában raboskodik már időtlen idők óta. Azóta, hogy hallott erről a történetről, állandóan az járt a fejében, hogyan tudna segíteni a lányon, és most végre itt volt a lehetőség. Nagyon izgatott volt, hogy az Óperencián túlra utazhat, hogy megmentse a lányt.
Bákk Manó előkészítette a hátizsákját, betette az összes fontos dolgot, amire szüksége lesz a hosszú utazás során. Elindult, és még nem is jutott túl messzire, mikor találkozott az öt Földi jóbarátjával. Bákk Manó elmesélte nekik, mi az utazása célja, a jóbarátok pedig készséggel ajánlották fel segítségüket a küldetéshez. A három kismalac, a farkas, az óriás és a tündér mind azon voltak, hogy segítsenek neki a manólány megmentésében, mert tudták, hogy az út tele lesz kalandokkal és veszélyekkel. Nem hagyhatják barátjukat egyedül!
Az első akadály egy nagyon forgalmas vasúti sínpár volt, amelyen nagyon nehéz és veszélyes lett volna az átkelés, ha nincs velük az óriás. Ő a vállára ültetett mindenkit, és egy hatalmas lépéssel már a túloldalon is voltak. Itt egy sötét, baljós árnyakkal övezett erdő várta őket. Bákk Manó megrettent, de nem merte félelmét mutatni barátainak. A három kismalac és a farkas tudott a fák között a legkönnyebben haladni, így ők vezették a csapatot, az óriás pedig törte nekik az utat.
Több órát barangoltak az erdőben, mire végre felfedezték a kastélyt, melynek tornyában állítólag a lány raboskodik. Az épület ódon volt, és teljesen elhagyatott, ahogy Bákk Manó a kapu előtt állva látta. Mikor a kaput nagy nehezen kinyitották, a kastélyhoz vezető ágas-bogas ösvény mellett egy elhagyatott tökházat és egy kutyaházat – Frakk felirattal – láttak.
Az ódon kastély ajtaja zárva volt, falának megmászása lehetetlen küldetésnek tűnt, még az óriás számára is. Ekkor előlépett a tündér, és csodálatos varázselejének hála, az ajtó egy szempillantás alatt kitárult.
Az épület belseje sötét és rideg volt, ahogy a lépcsőházban haladtak felfelé, egyre közelebb a tornyokhoz. A manólány megmentése azonban nem volt egyszerű dolog. Ahogy a torony legfelső szintjére értek, szembe találtak magukat egy gonosz boszorkánnyal, aki az idegenek láttán nagyon meglepődött, és abban a pillanatban rájuk is támadt.
Egy suhintással békává akarta változtatni az egész csapatot, de ez a terve kudarcba fulladt, mivel a három kismalacnak már volt dolga boszorkánnyal és varázslattal is, így a falról leakasztottak egy nagy tükröt, és a varázslat visszatükröződött a gonosz banyára, aki azon nyomban egy ragyás varanggyá változott.
A boszorkány legyőzése után sikerült kiszabadítaniuk a manólányt a fogságból.
A lány a torony sötét szobájának sarkában ült, sírdogált és a hidegtől reszketett. Ekkor Bákk Manó a hátizsákjából elővett egy csodaszép, varázslatos horgolt takarót, amit a városa időseitől kapott, és fel volt töltve a karácsony melegével. Ettől a lány egy pillanat alatt jókedvre derült. Elmesélte, hogy Bákk Mancinak hívják, és a családjával egykoron itt éltek, de a boszorkány egy varázslattal békává változtatta őket, őt pedig örök rabságra ítélte, hogy így szerezze meg a kastélyt. Ezután mindannyian elindultak a toronyból, és Manci öröme még nagyobb lett, mikor a lépcső aljáról meghallotta szülei hangját, akik a boszorkány legyőzése után azonnal visszaváltoztak manókká.
A manólány hálás volt Bákk Manónak és a Földi jóbarátoknak, hogy megmentették őt és szüleit. Felajánlotta, hogy maradjanak a kastélyban, ameddig szeretnének, de Bákk Manó és csapata tudta, hogy ez nem lehetséges, mert vár rájuk egy nagyon fontos küldetés ott, ahol először hallották Manci történetét.
Elmesélték neki, hogy náluk van egy olyan hétvége minden évben, mikor a Piac téren összegyűlnek a környék gyerekei, és Bákk Manónak ott nagyon fontos szerepe van. Mancinak felcsillantak a szemei, és mindenképpen szerette volna megnézni ezt az eseményt. Bákk Manó örömmel fogadta a lány kérését, és a barátok elhatározták, hogy ezen a hétvégén, amit az embergyerekek Mesefesztiválnak hívnak, Bákk Manci lesz a díszvendég.
Együtt fognak dolgozni azon, hogy ez a hétvége ismét felejthetetlen legyen minden gyerek, manó és varázslatos meselény számára!
Hogy sikerült-e? Azt csak Te tudod, ki most ezt a mesét olvasod!
Kurucz Lili
