Pomázon, a Teleki-Vattay Kastélyszálló illusztris környezetében május 5-én rendezték meg Görög Béla festőművész kiállítását. Ebből az alakalomból beszélgettünk a vecsési művésszel.
Görög Béla festői tehetsége hamar megnyilvánult, és szakmai alázata, kísérletező kedve a mai mapig kíséri tevékenységét, de sosem ebből akart megélni. Mindig volt becsületes civil állása, foglalkozása, ami családja megélhetését biztosította. Pedig korán bekerült a festők világába.
Az 1980-as évek végétől festményeivel, alkotásaival rendszeresen részt vett országos, helyi, csoportos és egyéni kiállításokon.
Az Országos Képző- és Iparművészeti Társulatnak is tagja volt, és 1992-től 1998-ig a Kisgalériák Országos Egyesülete elnökségének tagjaként majd elnökeként is végzett közéleti munkát. 1994–97 között a Kunhegyesi Nemzetközi Alkotótábor képzőművészeti szekciójának vezetője volt.
1994–98 között a Vecsési Tájékoztató Képzőművészeti lexikon és az Izmusok című képzőművészeti sorozatát írta és szerkesztette, s ezzel mintegy folytatta a nagyapja, a szintén Görög Béla újságírói hagyatékát. 1994–2004-ig a Vecsési Kalendárium művészeti rovatvezetője. Festményei rendszeresen láthatóak voltak a későbbiekben is a Vecsési Kalendáriumban.
A Derkovits Terem Galéria és a Szegedi Galéria számára számos romantikus-realista képet festett, amelyek közül a legismertebb a Soproni Tűztorony, és a Hajók viharban című festményei.
– A stílusomról annyit szeretnék elmondani, hogy elfogadom a romantikus-realista megjelölést. Itt, a pomázi kiállítás címe: Illusztrációk. Könyvek, filmek, színházi alkotások inspiráltak az alkotásokban. Nagyon fontosnak tartom, hogy a mozdulatok, az alakok élethűek legyenek, de a nézőt sarkallja továbbgondolkodásra, a saját világképéhez idomuló gondolat megjelenítésére. A romantikus árnyalatot a színvilág teremti meg, a kissé elmosódó környezet a térben való lebegés érzését váltja ki a szemlélőből – mondta Görög Béla.
Arra a kérdésre, hogy milyen technikával fest, büszkén válaszol:
– Teljesen egyedi, saját találmány. Diszakril a neve. Közönséges diszperzit festék az alapja, amihez akril színezőt keverek, és így alakul ki az szín, amivel dolgozom. Előnye – azon túl, hogy lényegesen olcsóbb – hogy rendkívül időtálló, alkalmas minden színhatás kiváltására. Nagyon megfelel a stílusomnak.
Görög Béla fontosnak találta a kultúra szervezését, népszerűsítését is. 1991-ben másokkal együtt megalapította a Gammel József Képző- és Iparművész Kört. 1997-ben hivatásos és amatőr művészek csoportjával megalapította a Periféri-Art Képzőművészeti Stúdiót. 2003-tól a József Attila Művelődési Ház művészeti vezetője lett. A Vecsési Munkásotthonban és a József Attila Művelődési Házban számos kiállítás és tárlat szervezése, rendezése, megnyitása fűződik a nevéhez. 2016-ig ezt a munkát folytatta a BÁKK keretein belül is.
– A Gammel Kör elsősorban fiataloknak nyitott lehetőséget, hogy a legkülönbözőbb kézműves foglakozásoktól kezdődően a festészetig, a fafaragásig ismereteik legyenek. Kóstoljanak bele, lehet, hogy valamelyik formája örök szerelme lesz. A PerifériArt már más céllal indult. Itt amatőr képzőművészek jöttek össze, és közösen igyekeztünk előrelépni, megtalálni az egyéniséghez illő stílust. Vácon volt olyan megyei kiállítás, ahol kilencen is bekerültek alkotásaikkal több tucat pályázóból. A kiállítások szervezésénél az volt a szándékom, hogy a helyi, akár pályakezdő alkotóktól a neves, akár nemzetközi hírű művészekig, egy széles képzőművészeti skálát láthassanak a vecsési polgárok.
Görög Béla nagy affinitással van más művészeti ágak felé is. Nemcsak arra gondolunk, hogy vannak szobrai, hanem arra, hogy a zene sem idegen számára. Félévszázada már, hogy Kortye Viliékkel zenélni kezdtek a rock műfajában. Béla dobolt, de ma is fellép esetenként egy-egy koncerten különböző ütőhangszerekkel. És még ez sem elég! 2011-ben megszületetett a Fal nem épül ember nélkül című, település történetét feldolgozó rockopera, amelynek dalszövegeit Béla írta. Sőt, 2018-ban a 700 éves Vecsés ünnepére készített: 700 év – egy szívdobbanás című alkotás zenebetéteinek is ő volt a dalszövegírója.
Páratlan gazdagság ez az alkotói kedv, és most nyugdíjasként is alkot. Amikor megérinti az ihlet, az alkotás kényszere, akkor ecsetet ragad és kifesti magából a gondolatait.
Vecsésért végzett munkásságát 1999-ben Pro Urbe, 2003-ban Róder Imre díjjal, 2020-ban Elismerő Oklevél kitüntetéssel ismerték el.
Megérdemelte, és további sikeres alkotóéveket kívánunk
Szalontai János, fotók: Czimer Mihály
