Ezt válaszolta egyik találkozón egy falusi kisiskolás, amikor Romhányi József feltette a következő kérdést: „Hát te mondd meg, szerinted: mi a vers? A vers az – kapaszkodott tekintetébe bátorításért a kisfiú, amit mondani kell.” És a mi iskolánkban mondták a verset a tanulók.
Igazán különleges házi szavalóversenyt tartottunk az idei tanévben a felső tagozaton. Petőfi Sándor születésének 200. évfordulója alkalmából Lénárt Katalin, iskolánk egyik tanulójának a nagymamája megajándékozott bennünket 24 emlékplakettel és 3 nyakba akasztható éremmel. Ezeket nagy szeretettel saját kezűleg formázta, szárította majd festette. Egy-egy Petőfi vers elmondása esetén a tartalomra utaló formát kaptak a versmondók. Ennek köszönhetően zömében Petőfi versek szavalására buzdítottuk a tanulókat, evvel is adózva a Petőfi emlékévnek.
A gyerekek nagyon komolyan vették a versenyt. Rendkívül színvonalas előadásokat hallgathattunk április 3-án. Az iskola magyar szakos tanárai nehezen tudtak dönteni arról, hogy kik képviseljék iskolánkat a városi szavalóversenyen. A mély átéléssel bemutatott versek meghallgatása után több különdíjat és megosztott második helyezést osztott ki a zsűri.
Minden szavalónak jutott az emlékplakettekből, amit el tudnak majd helyezni a szobájukban és valószínűleg évek múltán is eszükbe jut majd ez a rendkívüli verseny.
A kiváló előadásokkal szerettünk volna örömet szerezni másoknak is, ezért a tavaszi szünet utáni napokban az iskola érdeklődő, műkedvelő tanárainak, dolgozóinak újra elszavalták a választott műveiket a gyerekek. Hiszen a vers az, amit mondani kell!
Gáspárné Hatvani Gabriella magyar szakos tanár
