Sokan nem tudják magukról, hogy szakember segítségére lenne szükségük

A vecsési Új Esély Központban szenvedélybetegeknek és pszichiátria betegeknek nyújtanak segítséget nappali ellátás keretében. Az intézmény terápiás munkatársával, Sebők Szilveszterrel beszélgettünk.

Sebők Szilveszter, az Új Esély Központ terápiás
munkatársa

A Temető utcában működő Új Esély Központban két részleg működik, az egyiken a pszichiátriai ellátottaknak, a másikon a szenvedélybetegeknek nyújtanak segítséget. A központ munkatársa Sebők Szilveszter, aki terápiás munkatársként dolgozik az intézményben. Korábban dolgozott 12 évig gyermekpszichiátrián, és terápiás jellegű színházat is vezetett.

– Nehéz összefoglalni a munkánkat, rengeteg betegségről beszélhetünk: a szorongásos zavaroktól kezdve a depresszión, a testképzavarokon át az elhúzódó gyász zavarig sok minden ide tartozik, nem feltétlenül a látványosan őrjöngő vagy zavart emberek. Ha van egy belső elakadás, amin nem tud továbblépni valaki, és megkeres bennünket, akkor mi mindent megteszünk, hogy segítsünk. Ez lehet egyéni belső nehézség, egy korábbi probléma későbbi kivetülése, vagy bármilyen családi probléma, amely például a gyereken csapódik le – mondta Sebők Szilveszter a munkájáról.

Mindkét ellátásra szükség van a városban

Véleményem szerint Vecsésen a pszichiátriai kezelésre és a szenvedélybetegek segítésére is nagyon erősen szükség van. Magyarországon jelentősen jelen van az alkoholprobléma, a szorongás, sok esetben a depresszióval társulva. Bizonyára itt sincs ez másként.

– Ez egy zárt közösség, aminek a jellegzetességei nem könnyítik meg a munkánkat. Ha egy kisebb közösségben, egy családban vannak problémák, azokat elrejtik, próbálják házon belül megoldani, és konzerválják, elmélyítik a problémákat, mintha ezt szégyenként élnék meg. Számukra nincs alkohol vagy drogprobléma. Ha nem beszélünk róla, akkor nincs. Alapvetően nem a védő funkció okozza a nehézséget, hanem, hogy megmarad a probléma, és még mélyebb lesz – mondta azzal kapcsolatban, hogy mi a gond egy zárt közösség esetében.

Nehézség akkor van igazán, amikor a betegség átveszi az uralmat

De vajon honnan tudják az emberek, hogy szükségük van a külső segítségre?

– Az embereknek van egy belső megélésük, és van a külső oldal, ahonnan jönnek az információk az életükről. A kettő nem mindig van reális összhangban. Meglehetősen kevesen jutnak el a felismeréshez, hogy számukra a problémájuk valójában milyen mérvű nehézséget okoz. A nehézség akkor van igazán, amikor már nem tudom vezetni az életemet, átveszi az uralmat felettem a betegség (különösen a függőségek esetében), de sokan még akkor sem veszik észre, hogy mekkora baj van – mutatott rá.

Nincs alá-fölé rendeltség

Korábban gyermekpszichiátrián is dolgozott, így felmerülhet a kérdés, mennyivel volt könnyebb vagy esetleg nehezebb a gyerekekkel, mint a felnőttekkel?

– Azért volt velük könnyebb, mert sokkal nyitottabbak. Ezáltal könnyebb a bizalmukat megszerezni, hogy az ember segítséget tudjon nyújtani. Nem úgy álltam hozzájuk, hogy alá-, fölérendeltség van köztünk, én lementem szemmagasságig, mert úgy sokkal könnyebben tudunk egy baráti hangvételt vagy valamilyen komolyabb munkát folytatni, ha partnerek vagyunk – mondta Sebők Szilveszter.

A felnőtteknél megpróbál ugyanúgy partneri viszonyt kialakítani, csak náluk vastagabbak a falak. Minél idősebb, minél nagyobb bajban van valaki, annál vastagabbak ezek a falak. De a lényeg nem változik, mert mindannyiunkban ott él egy gyerek. Az ő feladata ezt megkeresni, hogy meglegyen a bizalom és össze tudjanak kapcsolódni.

– Az embereknél legtöbbször három lépésben szoktam haladni. Először megnézzük, felkutatjuk a probléma magját. Ez akár évekig eltarthat. Utána ki kell nézni a gödörből, hogy mit lehet tenni, ami szintén éveket vehet igénybe. A legvégén már „csak” meg kell csinálni a melót, ami persze csak így elmondva tűnik könnyűnek – mondta a szakember, aki szerint fontos az érzelmi viszony. Nem kell együtt szalonnát sütögetni, nem kell, hogy a barátok legyenek, de valahogy meg kell szeretni a másikat. A személyiségünkkel dolgozunk.

– Én nem tudok érzelemmentesen dolgozni, de más egészen más stílusban dolgozik. Ha valaki tudja, mit és hogyan kell csinálni, és az megy, akkor az siker. Minden döntésünk érzelmi alapú, még ha ezt nem is tudjuk, legyen az akár egy végletekig kiszámítható, racionális ember, valójában ő is érzelmek alapján dönt.

Ez nem vallási közösség, bárki kérhet segítséget

De vajon a férfiak vagy a nők szorulnak rá jobban a segítségre?

– Alapvetően társas lények vagyunk, tehát hatással vagyunk egymásra. Nem egyénileg kell nézni az embereket. Nehéz volna egyszemélyben vizsgálni bárkit, mert tudni kell, milyen környezetből jön. Az biztos, a felmenőink tettei, cselekedetei is hatással vannak az életünkre. A férfiak inkább kifelé, míg a nők befelé dolgozzák fel a problémákat. A hölgyeknél általában a depresszió az elsőszámú gond, míg a férfiaknál – ahogy országos szinten –, úgy itt Vecsésen is az alkohol jelenti az egyik legnagyobb problémát – mondta kendőzetlen őszinteséggel.

Összességében mi a feladatuk itt Vecsésen?

– Gyakorlatilag az állami ellátásban próbálunk segíteni. Magyarországon a szakellátásban és az alapellátásban is óriási problémák vannak, ezért szükség van külső segítségre – mondta Sebők Szilveszter, hozzátéve, hogy bárki bemehet hozzájuk segítségért, szívesen elbeszélget vele, de ha a pszichiátriai részlegre jön, ahhoz szakorvosi szakvélemény szükséges. A szenvedélybeteg részlegen ráér később megszerezni ezt a papírt.

Szöveg: Sz. Gy., kép: VN