Nagy sikerű színházi előadásban volt része a közönségnek a Temető utcai Rendezvényközpontban.
Dosztojevszkij: Feljegyzések az egérlyukból című, eredetileg vitairatnak készült kisregényét Varsa Mátyás adaptációjában a Vecsési Egyetemisták Kisspista Színháza adta elő. Dosztojevszkijnek ez az 1864-ben megjelent műve már előfutára nagy regényeinek. Közvetlenül a Bűn és bűnhődés előtt született, s noha a korabeli kritika nem tudott mit kezdeni vele, művészeti szempontból ma már a legtökéletesebb művének tekintik.
Főszereplője egy gogoli kishivatalnok figura, aki bíráskodik a világ és önmaga fölött egyaránt. Magányából kilépve kíméletlenül visszaadja környezetének mindazt a szellemi-lelki gyötrődést, amit a külvilágtól kapott. Megtestesítője az az ifjú Gallen Gábor (ELTE), aki nemrég még az iskolai szavalóversenyek győzteseként volt ismert előttünk, és Szlahó Margó tanár néni szárnyai alatt nőtt fel, főszereplőként felejthetetlen alakítást produkált. Mélyen átélt szerepében a gondolatiságnak és az érzelmek hőfokának megfelelő intenzitással hangsúlyozott, hibátlan beszédtechnikával. Alakítása számomra hasonlóan nagy élmény volt, mint 1970-ben a Huszonötödik Színházban Haumann Péter játéka a Szókratész védőbeszédében, de említhetném az Egy örült naplóját is Darvas Iván előadásában.
Lisa szerepében Nagy Tamara (SZTE) tehetsége által betekinthettünk abba a heroikus orosz női lelkületbe, ahogy mélységesen megrázó élethelyzetekhez hittel, és belső emelkedettséget sugárzó tartózkodással viszonyul.
Frics Dániel (Óbudai Egyetem) Apollón szerepében kellő visszafogottsággal kezelte gazdája dühkitöréseit, esetenként megalázó viselkedését. Minden arckifejezéséből láthattuk, mennyire éli és élvezi a korához, alkatához nagyon illő szerepét.
A szűkös színpadi lehetőségekhez mérten a szereplők mozgása Varsa Mátyás rendezésében nagyszerű megoldások humorával örvendeztette meg és emelte ki a mélylélektan bugyrából a közönséget.
Díszletet és a jelmezeket illetően Kék Maja nemes egyszerűséggel korhű miliőt teremtett, zenei vezetőként Kresznerics Ádám dolgozott, a világítástechnikát Gyökeres Zsolt kezelte.
Lelkületünknek, figyelmességünknek megfelelő tanulságokkal távoztunk az előadásról, és közelebb kerülhettünk Dosztojevszkij nagy hatásának megértéséhez az európai irodalomra, morálfilozófiájának emberközeli részesei lehettünk a színészek művészete által. Számomra fontos üzenete volt a műnek: ha tudatunk nem tud úrrá lenni egónk gőgjén, elszalasztjuk az életünk által felkínált lehetőségeket szenvedéseinktől való megmenekülésre.
Ha már a színpadi lehetőségeket szóbahoztam: nem is értem, hogy a nagy múltú Kisspista Színháznak miért is nincs még kamara színháza városunkban, ahol folyamatosan dolgozhatnának? Az elmúlt években szebbnél szebb előadásokkal ajándékozta meg a városlakókat Varsa Mátyás vezetésével ez a színház! Fiatal tehetségekben sincs hiány, láthattuk! Kellő akarattal talán biztosítható lenne a társulat számára egy állandó hely.
Szénási Sándor István, Fotó: Koncsik Sándor
