A templom is létra – Egy álom valósult meg Vecsésen

Templomszentelésre gyűltek össze szeptember 5-én, vasárnap a vecsési evangélikusok. Ti­zenegy évvel az első tervek után, és öt évvel az alapkőletételt követően a gyülekezet egy nagy álom megvalósulásáért adhatott hálát.

Az új gyülekezeti komplexumban templomtér, iroda, gyülekezeti terem, mosdók és konyha is helyet kapott. Sok emberi adakozás (11,3 millió forintot a gyülekezeti tagok adtak és gyűjtöttek össze), áldozatos emberi munka (tizennégy állami és egyházi pályázat megírása és elszámolása, szeretetteljes tervezés és pénzt nem számoló kivitelezés) és önkormányzati segítség (járda és parkoló megépítése – ennek értéke 6 millió forint) révén valósult meg 88,8 millió forintból.

A gyülekezet – ahogyan azt prédikációjában dr. Fabiny Tamás elnök-püspök is kiemelte –
méltán lehet büszke nemcsak a végső formát nyert épületre, hanem annak a küzdelemnek a megvívására is, melynek eredményeképpen elérkezhetett a szentelés ideje. Az Északi Egyházkerület vezetője Jákób álma (1Móz 28,10–17) kapcsán úgy fogalmazott, a templom is egyfajta létra, hiszen a mennyei Isten és a földi ember közötti kapcsolat megteremtését teszi lehetővé. „Azért jövünk ide, hogy bűneinket letegyük, Isten közelében megszentelődjünk, és átéljük, amit Jákób is átélhetett: Isten háza és a menny kapuja ez a hely.”

Fontos, hogy jól érezzük magunkat a templomban, hogy közösségek kovácsolódjanak benne össze, de az első számú feladata természetesen Isten igéjének megszólaltatása – emlékeztetett Fabiny Tamás, majd arra bátorította a jelenlévőket, szeressék ezt a helyet, ahogyan eddig, úgy a jövőben is tegyenek érte sokat, és hívogassanak ide másokat is, mert akkor a legszebb a templom, amikor tele van.

– Biztos vagyok benne, hogy Istennek tetsző dolgot cselekedtünk, amikor neki akartunk házat építeni, amikor olyan épületért dolgoztunk együtt, amelyikben a gyülekezet tagjai, kicsik és nagyok, idősek és fiatalok lelki otthonra találhatnak – fogalmazott Heineman Ildikó, aki az ünnepi közgyűlésen különösen is három embernek mondott köszönetet. Schliszka Csaba építészmérnök, Halgas Csaba kivitelező és Halgasné Takács Mónika felügyelő-helyettes rengeteget tettek az álom megvalósulásáért; bennük Isten elkötelezett és hűséges munkatársakkal ajándékozta meg a lelkésznőt.

A gyülekezet lelkipásztora beszédében arról szólt, hogy amikor Jézus megtisztítja a templomot (Jn 2,13–21), akkor a tanítványoknak a 69. zsoltárban megírtak jutottak az eszükbe: „A te házad iránti féltő szeretet emészt engem.” (Jn 2,17) Az „emészt engem” azt jelenti, hogy templom iránt olyan szeretet, olyan féltés, olyan aggódás éled a szívünkben, ami nem hagy nyugodni minket.

– Tudom, hogy a munkatársaimnak, a közösségünk néhány tagjának, és nekem is olyan ügyem a templom, az evangélium hirdetése akár szavakkal, akár énekkel, akár tettekkel, ami minket éltet, lelkesít, örömmel és olykor még aggodalommal is eltölt – vallott érzéseiről Heinemann Ildikó.

– Olyan jó lenne, ha át tudnánk adni, ha más is megérezné, hogy jó itt lennünk, hogy az istentisztelet feltöltő erő, hogy a közösség ereje, az imádság gyógyít és megtart.” A gyülekezet énekkara, a Vecsernye kórus arról az Úrról énekelt, aki olyan hatalmas, hogy fel sem foghatjuk nagyságát, aki mégis ott ül a mi csónakunkban, és irányítja életünket és közösségünket.

H. I. – V. J.