A folytatásban a háború éveitől a ’60-as évek elejéig tekintjük át a vecsési labdarúgás történetét.
A „Vecsés Község 175 éves” – című jubileumi könyv (szerkesztő: Dr. Hetényi Rezső) sorait idézzük fel a vecsési foci újjáéledéséről.
„A régi játékosokat újak váltják fel: Jánya, Feczkó, Minár, Horváth I., Horváth II., Katus, Sarudi, Stász, Kári, Sah és a többiek helyét_Rigler, Duhaj, Bogdán, Reibach, Sipiczky, Radványi, Csurgai, Geringer, Kővári, Földi és Kári József váltják fel. Ők voltak a második világháború előtti vecsési jó játékosok.”
Majd pár sorral később: „1945 tavaszán mindent újra kellett kezdeni. A pálya romokban hevert, a felszerelés elveszett, de már március elején megkezdődött a szervezés és újjáépítés. Czafik József, Sztankovics, Vági, Henzelmann, Duhaj, Szántó és Jánya András munkához láttak. Nagy segítségükre volt Lugosi Artúr és Halasi József. Segítette a munkás sportegyesületet a helyi MKP és a szovjet katonaság. Felszerelést, élelmet, autót, építkezési anyagot kaptak. Társadalmi munkával újra felépült az öltöző és a kerítés. A VMTK l946-ban már a megyei bajnokságban vesz részt és 1948-49-ben az NB. III-ban bajnokságot nyert. 1951-ben első lett a megye déli csoportjában. 1952-ben a „Vecsési Lokomotív”, 1955-ben „Vecsési Traktor Sportegyesület” veszi át az egyesületet, de 1956. dec. 2-án a közgyűlés kimondja a VMTK újjáalakulását. Az újjáalakult VMTK Kertész Gábor elnöklete alatt megkezdte működését és 1957-ben osztályozó bajnokságot nyert. Trasser I., Trasser II; Gilicze József, Pintér, Müller, Bodnár, Molnár I., Moravecz, Földi, Leimeter, Hanek, Krausz, Krész, Kári, B. Nagy és Molnár II. a tagjai.”
Az idézethez hozzá kell tenni, hogy a közelmúltról ír, pár év távlatából, pontosnak kell tartani.
Persze van benne pártos elfogultság, ami messze áll a valóságtól, ilyen az MKP és a szovjet segítség. A Vági név alatt nyilván Vághy Kálmánt, a volt magyar szövetségi kapitányt kell érteni, akinek döntő érdemei voltak a 49-es bajnokság megnyerésében. A márciusi számban írtam már róla „A Vághyk” című írásomban. Háborús múltja miatt eltiltották a közéleti- és sporttevékenységtől. Kerítésen kívülről kerékpárjára állva irányította a csapatot. Az idézetből következik, hogy kiesés következett az NB III.-ból, és maradt a megyei bajnokság, ami a hatvanas évek közepéig jellemezte a helyi labdarúgást. Ebben a korszakban divatos volt a régi patinás nevek elvétele (FTC-Kinizsi, Újpest-Dózsa, Kispest-Honvéd stb.) és az új rendszer szájízének való név felvétel. Ezt látjuk helyben is, sőt az 1986-ban megjelenő „Vecsés története” (szerkesztő: Dr. Lakatos Ernő) monográfiában a névmódosításokat tovább sorolja:
„1956 decemberétől régi nevén, VMTK szerepel, majd 1962-től VM Spartacus, 1964-től Vecsési VÍZÉP Sportklub, 1970-től pedig Vecsési Sportegyesület néven játszanak.”
Tavaly februárban Molnár Istvánnal készítettem beszélgetést, az alábbi fotó is az ő tulajdona.
A beszélgetésben több minden mellett elmondta, hogy az akkori fiatalságnak legnépszerűbb sportja a foci volt. Ezt nagyban befolyásolta, hogy akkor alakult ki az Aranycsapat, ahol a példaképek tömegét találhatták.
Kiemelte B. Nagy László szerepét, aki játszott is a csapatban és edzője is volt később, de róla bővebben a következő fejezetben írok. Nagy szeretettel beszélt gyerekkori barátjáról, Hanek Jánosról, vele együtt lettek megyei ifi válogatottak. Hanek később magyar ifiválogatott is lett, de 1956-ban külföldre távozott. Frankfurtban bundesligás játékos lett, majd Amerikában, Kansas-ben fejezte be aktív pályafutását, ahol le is telepedett.
Az 1961-es könyv idézetében máig jól csengő neveket találunk. A két Trasser: János csak pár évet játszott itt, később Esztergomban védett és ott élt. Lajos (a legendás Koszos) a vecsési foci korszakos alakja. Életét a pályán és mellette töltötte el. Vele is bővebben illik foglalkozni. Pintér (Csilaj) kiváló kapus volt éveken át – méltó utóda Duhajnak – helyét Nyáry Zoli vette át. Müller (Jeza) a kőkemény, villámgyors hátvéd, később szakvezető volt. Leimeter (Görbe) korának legjobb balhátvédje volt a megyében. Földi (Spenyó) bombáitól rettegtek a kapusok. A két Molnár közül a fiatalabb, Gyula a későbbi nagy sikerek idején is a csapat erőssége volt. Kári Feri a csupaszív több poszton használható játékos mindenki kedvence volt. De jó szívvel emlékezhetünk a többiek: Krész, Varényi, Schiszler, Skribek, Szlahó, Zombori, Kassai nevére is. Feltűnnek zseniális tehetségek: Krausz, Kalász, Mercz és utánuk tucatjával a többiek, akik a következő fejezet 1965–1971. hősei lettek, de róluk a folytatásban olvashatnak.
1957-ben a VMTK osztályozót játszott a megyei I-be jutásért, sikerrel. A következő évek a megyei I. osztályban találják a csapatot. Közben átszervezik a magyar labdarúgást, tavaszi-őszi rendszerben (naptári évben) zajlanak a bajnokságok. 1964 sötét év, a csapat botrányos körülmények (tömegverekedés, bíróverés) után kiesett az I. osztályból. (folytatjuk)
Szalontai János
