Május van – a patak, azaz a Gyáli-csatorna és környéke tele van élettel: madárdallal, csipogó fiókákkal, színes virágokkal.
A Madarak és Fák Napja alkalmából csoportunkon belül családoknak, baráti társaságoknak 6 állomásból álló sétát hirdettünk meg a patakpartra. A kiírt 13 indulási időpont rövid időn belül megtelt. A 2,5 km-es séta során a résztvevők megismerkedhettek a Kispatak Tanösvény élővilágával, közelről megcsodálhatták a természetes gólyafészket a határban, felfedezhették a környék jellegzetes fáit, bokrait. Az állomásokon játékos feladatok és beszélgetés keretében bővebb ismereteket szerezhettek az itt élő madarakról, fészkelési szokásaikról, táplálkozásukról. A napsütéses időben öröm volt nézni a természet iránt érdeklődő, lelkes gyerekeket: voltak, akik a feladatok megoldására koncentráltak, mások a növényeket, rovarokat, pillangókat, békákat figyelték, fotózták. Büszkék vagyunk a saját családtagjainkra (gyerekeinkre, férjünkre), akik segítettek a szükséges feladatok, segédeszközök elkészítésében és az állomásokon aktívan közreműködtek. Jövőre is várunk mindenkit! Akik lemaradtak a sétáról, azoknak hoztunk pár érdekességet.
Visszatért a gólyapár
Fantasztikus dolog, hogy a tavaly nálunk fészkelő gólyapár visszatért, némi javítgatás után használják tovább a fészküket, lassan figyelhetjük már a kikelt fiókákat. Rajtuk kívül is vannak gólyák Vecsésen, a még nem ivarérett vagy épp pár nélküli madarak négy fős csapatát rendszeresen látjuk táplálkozni, körözni a rétek felett, sőt egy alkalommal már alváshoz készülni is láttuk őket városunk szélén. Bízunk benne, hogy a kihelyezett mesterséges fészkek is segítenek abban, hogy a következő években több pár is megtelepedjen a határban.
Rétihéjával és pézsmapocokkal is találkozhatunk
Nem csak a gólyák, a barna rétihéják is felkeltik a figyelmünket röptükkel. Ahogy visszatértek tavasszal, megkezdődött a látványos nászrepülés és a fészek építése a nádasban. A tojások melegen tartása, majd a kikelt fiókák etetése a tojó feladata. A táplálék beszerzése a hímé, így most őt figyelhetjük, ahogy a környező mezők, mocsaras részek felett alacsonyan repülve kisemlősökre, kisebb madarakra, madárfiókákra, tojásokra, békákra vadászik. Nagyobb szélben vitorlázó repülését és zuhanásait is élvezhetjük.
A patakban élő pézsmapocok is remek táplálék a ragadozó madaraknak. Az Észak-Amerikában őshonos rágcsálót a 20. század elején hozták Európába, farmokat létesítettek, ahol a prémje miatt tenyésztették. Természetesen szöktek el példányok, így rövid időn belül elterjedt a faj a kontinensen, hazánkban nagy és stabil az állománya, így vadászható is. Ahogy a Tanösvény táblája is jelzi, állandó lakója a pataknak.
Nappal is tevékeny, de szürkésbarna bundája miatt a vízben nem könnyű észrevenni. Főként vízinövényekkel táplálkozik, mellső lábait nagyon ügyesen használja hozzá. Kisebb várakat épít magának, abban ellik, évente több alom is van. A telet is ott tölti, nem alszik téli álmot, így a nádat, kákát, sást eszi, amiből a várat készítette. Az elmúlt 2 hónapban a patak több különböző részén is láttuk amint épp evett, úszott vagy társaival kergetőztek.
Lengyel Hajnalka, Vecsési Madárles
Fotók: Kiricsi Ágnes, Lengyel Hajnalka, Csányi Vonková Petra
