Gondolatok… – Nagypénteken

Az egyházi év legcsodálatosabb s egyben „leggazdagabb” idősza­ka a Nagyhét és ezen belül a Nagypéntek, Jézus e napon járja keserves Keresztútját, és áldozza fel életét Atyjának a keresztfán. Mindannyiunkért.

Jézus, miközben a Kálváriadombra vitte a kereszt gerendáját, tudta: a legnagyobb tanításra készül, hogy tanítását önmaga odaajándékozásával pecsételje meg: „Senki sem szeret jobban, mint az, aki életét adja barátaiért,” (Jn. 15,13) Tehát, méltó és fontos, hogy a lelkünkkel is foglalkozzunk.

A pandémia okán templomaink sajnos zárva vannak, a megrendítően szép és kifejező szertartásokat és imaszövegeket hiányoljuk is nagyon. Vecsésen a Jézus Szíve templom is csak egy órára nyitotta ki kapuját, hogy az alig két tucat hívő a templomon belül a keresztutat elvégezhesse és – elsőpéntek lévén – az Oltáriszentséget magához vehesse. Nem harangszó hívta istentiszteletre a híveket, hiszen a harangok a nagycsütörtöki Glóriával „Rómába mentek”, s csak a nagyszombati Glória éneklésekor „térnek vissza”. Dísztelen és csendes a volt a templom: nem volt csengetés, nem szólt az orgona sem. Nem voltak virágok sem, csak Mihály atya leghűségesebb hivői.

Mihály atya kérte: ajánljuk fel ezt a keresztutat a Covid áldozataiért, szenvedőiért, a hozzátartozókért és magunkért is, hogy e világjárvány, ha csak pár pillanatra is, de állítson meg bennünket komoly lelkiismeretvizsgálatra: nem kellene-e valamiben változnunk? Olyan könnyen tudnánk másoknak tanácsot adni. Teréz anya mondja a maga radikalizmusával és világosan: „Meg akarod változtatni a világot? Változz!” (Milyen egyszerűnek látszik, és mégis milyen nehéz.)

Mielőtt elindulnánk a keresztúton, Sík Sándor, a neves papköltő sorai juthatnak eszünkbe: „Megroncsolt testtel, homloka tövisben, (hogy engem is megváltson,)/ Indul az útnak az elítélt Isten,/Vállán a kereszttel. (így szeret az Isten.)/A kezemet, Uram,/Jaj, a kezemet soha ne ereszd el!”

Ha lassan átgondoljuk e sorokat, talán elég már ez is az elmélkedésre. Hiszen tudjuk: kegyetlen volt a korbácsolás, lelket összetörő a tövissel való koronázás és kigúnyolás. Átélni, hogy nemzete, mely pár napja még ruháit teregette az útra és pálmaágakkal köszöntötte, mikor szamárháton bevonult a Szent Városba, akiket ellátott kenyérrel és hallal, a betegek, akiket meggyógyított testileg-lelkileg, most egy rablógyilkos szabadon engedését kérik, őt pedig a gyalázat fájára, a keresztre szegeztetik a gonosztevők közé.

A szinte üres és csendes templom is szép és bensőséges volt. Ismerős arcok voltak, és érezni lehetett: őszinte lélekkel járjuk együtt a Keresztutat, Jézusra emlékezve. Aki nem tudta megtenni azokat a rövid távokat sem és letérdelni sem tudott, az ülve járta végig a keresztutat.

A szertartás végén Mihály atya nyomatékosan felhívta figyelmünket az esti TV közvetítésre, Rómából közvetítették a pápai keresztutat. Megdöbbentően szép és felemelő volt. A korábbi években a Colosseum volt a helye a fájdalmak útjának, mert ott adták életüket az első századok vértanúi az oroszlánok között hitükért, Jézus követésének bizonyságául.

A korábbi években a pápa évenként más-más híres teológust, bíborost, pátriárkát, neves személyt bízott meg az egyes állomások elmélkedéseinek, imáinak összeállításával. Például 2001-ben: John Henry Newman bíborost, 2003-ban II. János Pál pápát, 2004-ben André Louf trappista szerzetest, 2005-ben Joseph Ratzingert, 2010-ben Ruini bíborost, 2011-ben Sr. Maria Rita Piccione ágostonrendi szerzetest. Idén a római plébániák tizenéves gyermekei által írt és a gyermekek rajzaival illusztrált szövegből történt az összeállítás. Szentatyánk minden stációnál saját egyszerű, de lényegre tapintó pár szavas gondolatával, mondatával zárta az imádságokat.
A Capella Sixtina kamarakórusa a csodálatos gregorian himnuszt, a Stabat Matert énekelte hitelesen. A Szent Péter tér teljesen le volt zárva, csak a Szentatya tartózkodási helye kapott megvilágítást és a „körmeneti” keresztet vivő személyek, a hátteret a Szent Péter Bazilika vonalai adták. Akiknek volt alkalmuk, hogy a Duna Televízió adásába bekapcsolódjanak, páratlan lelki élménnyel gazdagodhattak egy életre szólóan. Hasznos volt dr. Török Csaba atya fordítása, így megismerhettük a gyermekek elmondott történeteit, melyek alapján az elmélkedési gondolatokat írták.

„Ó. Uram, Jézus, add, hogy Kereszted számomra mindennél hatékonyabb legyen, nehogy megtörténhessen, hogy mindenem bőségben van, de nem terem meg benne a tökéletesség gyümölcse. Amen.” (John Henry Newman)

„Jöjj, Igazság Lelke, öntsd szemünkbe a hit szemcseppjeit, hogy ne téveszthessen meg a látható dolgok látszata, hanem fölfedezzük a láhatatlan dolgok igézetét.” (Maria Rita Piccione)

Kép és szöveg: Nagy István Elek