100 éve született a vecsési Fekete József sportújságíró

Rohan az idő – énekelte egykor Koncz Zsu­sa a tévé Ki mit tud? műsorában, s bizony igaza volt a dal idézett mondatának. De még mennyire! Úgy elrepült az idő fe­let­tünk, hogy lassan már a mi hetven éves korosztályunk is csak az emlékeiből él.

A városi könyvtárban akadtam össze egyik helytörténeti adatközlőmmel, s kérdezett rá, hogy emlékszem-e a Telepi úton lakó Fekete családra? Mindketten az újságírásban tevékenykedtek. Idős Fekete József sportújságíró születésének pedig éppen száz éves évfordulója lesz ebben az évben. Hát hogyne emlékeznék rájuk, hiszen mindketten szeretetre méltó, tisztelni való emberek voltak, segítőkészek és büszkék Vecsésre. A családfő, Fekete József Budapesten született 1919. október 2-án és ugyanott hunyt el 1984. augusztus 14-én. A fővárosban dolgozott, de szabadidejében a feleségével együtt rendszeres résztvevői voltak a helyi kulturális és sportélet eseményeinek. Lokálpatrióta, településünkre büszke, egyben megszállott pártolói voltak a vecsési kultúrának. Feleségével, az ecseri születésű és 2013-ban elhunyt Bittner Gizellával az egykori József Attila Művelődési Ház, vagy ahogy akkor mondtuk: a JAM-ház mindennapos vendégeiként, maguk köré gyűjtötték a kultúra iránt érdeklődő baráti társaságokat.

Gizike anyáskodó természetével igazi közösségépítő volt, aktív szerepet vállalva a vecsési Honismereti Körben, a Vöröskereszt szervezetben és a jó néhány taggal rendelkező Kertbarátok körében. A Pest-megyei Hírlap újságírójaként naponta olvashattuk cikkeit, amelyekben közéletünk jelesebb történéseiről ,a kultúra és a gazdasági élet eseményeiről számolt be. Idős Fekete József kitűnő szavaló volt. Az 1956 tavaszán hazánkban meghirdetett szavalóverseny győzteseként, országos hírnévre tehetett szert. Arany János: A walesi bárdok című költeményét tolmácsolta nagy sikerrel. Az egykori Egressy Gábor Klub tagjaként a fiatal előadóművész: Ascher Oszkár tanítványaként, Jancsó Adrienn színésznő vezetésével képezte magát tovább. Ezekről tanúskodik Ascher Oszkárnak egy 1956. május 25-i hiteles naplóbejegyzése is, amelyet a sportújságíró fia bocsájtott a VT rendelkezésére.

Országos fellépései mellett, versek művészi tolmácsolásával, állandó meghívott vendége volt a vecsési művelődési ház és szabadtéri színpad ünnepi eseményeinek. Az 1960-as években id. Fekete József a Pest megyei Hírlap tudósítója lett, majd a sportújságírásra szakosodott és a Monori-járás területének legtöbb sporteseményéről tudósított. Munkásságát a ’60-as, ’70-es évek Vecsés labdarúgó történetének hű krónikásaként tarják számon. Feleségével a vecsési származású művészekről, a Jókai kultúrcsoport kiemelkedő egyéniségeiről, s egyáltalán a színjátszók sikereiről, a Jókai utcai szabadtéri színpad építéséről, az ott tartott eseményekről, helyi iparosok munkájáról, iskolák óvodák életéről, a mezőgazdaságban folyó munkákról, a vecsési piac változatos világáról, különös emberekről, sorsokról rendszeresen írtak a Monori Hírlapban.

Id. Fekete József haláláig a Pest megyei Hírlap sportrovatának szerkesztője volt. Szalontai Jánost is ő protezsálta be a Népsporthoz és az újságok sportrovataihoz. Orosz Károly tudósítói és helytörténeti munkáját az 1970-es évek közepétől önzetlenül és szeretettel segítette a Fekete házaspár, mindig a legalkalmasabb személyt ajánlották egy-egy kényes téma feldolgozásához adatközlőként. Büszkék voltak fiúkra, ifj. Fekete Józsefre és a Nyíregyházán, Kecskeméten, Debrecenben, Szegeden és Egerben sikeres pályát befutó színművész lányukra, Györgyire, aki az egri Gárdonyi Géza Színház társulatának nem csak Aese-díjas színművésze, de jelmeztervezője is volt. Ifj. Fekete József is édesapja örökébe lépett, s mint fotóriporter, országos napi és havilapok mellett a Pest megyei Hírlap munkatársaként örökítette meg Vecsés eseményeit. A településrészek: a Falu, a Felsőtelep, az Andrássy telep, a Halmi telep, az OTP lakótelep utcái, üzemek, iskolák, a temető, a Lanyi területe, az akkori községben folyó események, a sajtó hasábjain elevenedtek meg és kaptak nyilvánosságot munkája által. Ezek a fényképek ma már fontos és mentésre érdemes helytörténeti értékei városunknak. Fia most is aktív értékmentője a mai és a régi Vecsésnek, s újságcikkeit szívesen olvassuk a Vecsési Tájékoztatóban.

Lejegyezte: Orosz Károly mérnök-újságíró