A karácsony az egyik legmeghittebb ünnepünk. Ilyenkor a család apraja nagyja együtt töltheti az időt, félretéve a mindennapi tennivalókat.
Van, aki ilyenkor számot vet az elmúlt évvel, de akad olyan is, aki hetekig keresi a megfelelő ajándékokat szeretteinek. Ki-ki a maga módján készül az ünnepekre, de abban egyetérthetünk, hogy a karácsonyi menüsor összeállítása, elkészítése kulcsszerepet játszik egy család életében.
Karácsonyhoz, újévhez kötődve számos hagyományt ismerünk, mi azonban kíváncsiak voltunk, hogy Vecsésen milyen ismert, főként sváb szokások léteznek. Ebben segítségünkre volt Wirthné Sárosi Éva, aki a sváb hagyományok megőrzésének céljával állította össze Doróné Zemmel Katalinnal közösen a Vecsési sváb konyha című szakácskönyvet két évvel ezelőtt. A könyvben magyar és német nyelven olvashatunk hagyományos, könnyen elkészíthető sváb recepteket.
Mint elmondta, megszokott volt, hogy a családok a mindenszentek és karácsony közötti időszakban tartottak disznóvágásokat, így az ünnepi asztalra mindig jutott friss hús.
A sváb, húsos töltött káposzta szinte minden háznál elkészült ilyenkor
A hagyomány szerint december 24-én, szenteste mindenki szűk családi körben ünnepelt az otthon melegében. Ezen az estén leginkább rántott halat szolgáltak fel, köretnek krumplival, mellé savanyúsággal. Másnap, 25-én a tágabb családi kör, a szülők, gyerekek, nagyszülők együtt ülték körül az asztalt és fogyasztották el az ünnepi ebédet: tyúkhúsleves májgombóccal, majd a disznóvágásnál félrerakott, egyben sült tarja volt a menü. A káposztás étel sem maradhatott el, a sváb, húsos töltött káposzta szinte minden háznál elkészült ilyenkor. Elengedhetetlen édesség a diós és a mákos bejgli is – emlékezett vissza Wirthné Sárosi Éva.
A dió és a mák szinte hozzátartoznak a karácsonyhoz, de nem ok nélkül: mint a legtöbb apró szemű termény, a mák is a gazdagság, bőség jelképe. A dió emellett fontos Krisztus-jelkép: ahogy a dióbél a héjában, úgy rejtőzködött a Megváltó anyja méhében. Nem véletlen hát, hogy ezek az ételek a karácsony legfontosabb alapanyagaihoz tartoznak.
December 26-án kezdődtek a vendégeskedések: rokonlátogatás, barátokkal való ünneplés következett. Fontos megemlíteni, hogy jeles névnapok is vannak ebben az időszakban (Ádám, Éva, István, János, Tamás), ez is ok volt az ünneplésre, hiszen ezek a nevek általában előfordultak a családokban.
A két ünnep közötti időszakban is voltak szokások. Ilyenkor általában megfőzték az úgynevezett „hordós húst”: a disznóvágásnál füstölésre szánt húsokat (szalonna, sonka, csülök, kocsonyának való körmök) besózták, hordóba tették, pácolták, majd a hordóból kivéve kiáztatták és megfőzték. Ezt paradicsomos krumplival kínálták.
Friss egészség, friss egészség, jövőre is friss egészség!
Fontos volt a december 28-ra eső aprószentek ünnepének a hagyománya, mely szerint a legények a lányos házhoz mentek lovaskocsival, ahol bőség- és egészségmondókákat adnak elő. Vecsésen egy sváb mondókát mondtak el: „Friss egészség, friss egészség, jövőre is friss egészség!” – Ezután vesszővel verték el a lányokat, akik cserébe megvendégelték őket süteményekkel, itallal. A vesszőzés Európa-szerte jellegzetes szokás ezen a napon. Wirthné Sárosi Éva családjában ma is szívesen emlékeznek vissza erre a hagyományra, édesanyja a mai napig megvesszőzi a családot az egészség, bőség reményében.
Szokás volt a kocsonya mellé forró sült krumplit enni
Szilveszterkor, Újévkor szárnyast nem ettek, hiszen az a babona szerint elkaparja a szerencsét. A mondás szerint ezért disznóhúst kellett enni, mert a disznó összetúrja a szerencsét. Sok háznál szokás volt szilveszterre kocsonyát főzni, az előtte disznóvágásnál besózott körömből, farokból. Mint Éva elmondta, a vecsési svábságnál szokás volt a kocsonya mellé forró sült krumplit enni, melyet a sütő aljában, héjastól sütöttek meg.
Ahány ház, annyi szokás – tartja a mondás. Így van ez Vecsésen is, ahol a sváb konyha különlegességei nagy hangsúlyt kapnak. Wirthné Sárosi Éva fontosnak tartja, hogy ezeket a kuriózumokat és a sváb hagyományokat megőrizze, ápolja és továbbadja az utókornak.
Mákos, diós bejgli – Wirthné Sárosi Éva receptje
Könyvéből egy alkalomhoz illő, hamísítatlan receptet választottunk, melynek senki sem tud ellenállni
Hozzávalók:
1 kg liszt
36 dkg fagyos zsír
1 dkg élesztő
1,5 dl tej
só
1 tojás,
1 kanál cukor
Töltelék: dió, mák, citromhéj,
mazsola, vaníliás cukor
A lisztbe elmorzsoljuk a fagyos zsírt, egy csipet sót. A langyos tejbe egy kanál cukrot teszünk, belemorzsoljuk az élesztőt, felfuttatjuk. A lisztet az élesztővel jól összedolgozzuk, öt részre osztjuk, egyforma cipókat gyúrunk belőle. Egy órát pihentetjük, majd késfok vastagságúra nyújtjuk, téglalap alakúra, olyan hosszú legyen, mint a tepsi. Egyenletesen rátesszük a tésztára a tölteléket, feltekerjük, majd kizsírozott tepsibe tesszük. Amikor mind az öt cipóval végeztünk, tojássárgájával megkenjük a tetejüket, villával megszurkáljuk, majd kb. egy órát pihentetjük, 170-180 fokon kb. 30 percig sütjük. A sütő ajtaját ne nyitogassuk.
Balogh Barbara
