Advent a karácsonyi ünnepkör bevezető, előkészítő része. Négy hétig tart, kezdete változó, azért, hogy négy vasárnapja „beleférjen” a karácsony előtti időbe.
Ennek a szép, hangulatos időnek három jellemzője van: advent az imádság ideje, Krisztus eljövetelére való várakozás, a Szűzanya tiszteletének ideje.
Őseink tudták és érezték is, hogy karácsonyt akkor tudják méltóképpen megünnepelni, ha felkészülnek az ünnepre. Ezért az advent bűnbánati idő. Az egyház a viola színt használja. Viola (lila) a miseruhák, oltárterítők színe – kivéve a 3. vasárnapot, melynek örvendetes jellege van, ezért rózsaszínű miseruhákban miséznek –, a szertartás olvasmányai egy részét az Ószövetség írásaiból veszi. Őseink adventben nem tartottak esküvőket, zenés mulatságokat. „Csendesebbek” voltak, hogy ne zavarják a lelki felkészülést. A hívek legtöbbje – hogy lelkét is „rendbe tegye”, elvégezte szentgyónását, szívesebben és többet adakozott, mint az év más szakában, mert az adakozás is a bűnbánat egyik formája. Többet, összeszedettebben imádkozott, hogy be tudja fogadni karácsonykor az Urat. Az önmegtagadások ideje is, jó erre is gondolnunk a vásárlások közben, főleg karácsony előtt.
Advent az Úr eljövetelére való várakozási idő
Hármas eljövetelről beszélhetünk. Történelmi eljövetel a múltban. A szertartások szövegében gyakran szerepelnek a próféták, elsősorban Izaiás, aki megjövendölte, hogy akire vágyakoztak, a várva-várt Messiás Betlehemben fog megszületni, mint gyermek. Szükség volt erre, mert a zsidók nagyrésze olyan királyt várt, aki dicsőségben fog uralkodni, megszabadítja népét az idegen elnyomóktól, s a legveszélyesebb rabságról, a bűn rabságáról nemigen volt szó.
Az Üdvözítő második lelki eljövetele az igazán fontos számunkra. Talán Liszt Ferenc mondta: „Mit használ nekem, ha Jézus megszületett Betlehemben, de az én lelkemben nem születik meg?” Milyen kifejező a Roráte-misék bevezető éneke: „Harmatozzatok Egek onnan felülről és csepegjék felhők az Igazat. Nyíljék meg a föld és teremje a Szabadítót!” Őseink nagy gondot fordítottak arra, hogy részt vehessenek a rorátékon. Szinte hajnal volt még, reggel 6 óra. Az akkori nagy hóban is csendben, összeszedetten, ünnepélyesen mentek kis lámpáikkal a hajnali misékre. Különös hangulata volt ezeknek a Roráte-miséknek. Ez segítette őket a napközbeni gondok, dolgok között is. Ne feledjük, Roráte-misék jelen adventünkben is léteznek. Igaz, kicsivel később kezdődnek, nem is minden nap mehetünk, hiányozhatnak a havas utak, nincs szükségünk kis lámpásokra, de a lehetőség megvan, hogy hetente párszor mi is útra kelhessünk, hiszen Jézus vár az oltáriszentségben. Vár! téged is, engem is. (Túl nagy áldozat lenne párszor elindulni?)
Az Úr harmadik eljöveteléről, világvégi eljöveteléről az első vasárnap evangéliuma beszél: „meglátjátok majd az Emberfiát, amint eljön a felhőkben nagy hatalommal és dicsőséggel”. Az utolsó ítéletre eljövő Krisztustól ezúttal a győzelem és örök boldogság napját várták és várják hívei. Az első keresztények imádkozták már igen gyakran: „Maranata” – Jöjj el, Urunk!
Advent ideje a leggyengédebb Mária-tiszteletnek is.
Hogyan ünnepelhetné az Egyház a várva-várt üdvözítő eljövetelét anélkül, hogy ne gondolna a Szűzanyára, aki szíve alatt hordozta, akit az egész emberiség várt. Ő az az asszony, akinek – Sz. János apostol szerint –
„ruhája a Nap, lába alatt a Hold és fején tizenkét csillagból álló korona. Ő az, akit úgy köszöntött Gábriel főangyal: Üdvözlégy kegyelemmel teljes…
Prohászka püspök így fogalmazott: Az Úr eljövetele előtt „megfagytak a szívek, hideg volt. Elborultak a lelkek, sötét volt, fölemelte koronás fejét a bűn. Ebben az éjben dörgött a próféták szava s élesztette a reményt. Az idő, betelt! A hajnal pirkadt, s megjött Ő, akit a lelkek várva-vártak. Ádvent van bennem is, édes, erős, szent remény” Kérjük: Uram, „Őrizz meg gyereknek engem, hogy hinni tudjam a csodát: Istennek valljam Mária bepólyált kisfiát!” (Szent-Gály Kata)
Nagy István Elek
