Schiszlerné Bakk Katalin a Vecsési Falusi Nemzetiségi Óvoda vezetője, negyven évnyi munka után nyugdíjba vonul.
A gyerekek és felnőttek körében is kedvelt és szeretett Kati néni mind a 40 évét ugyanazon a munkahelyen, a vecsési óvodában dolgozta le. De miért is lett anno óvónő?
Nagyon szeretem a gyerekeket, én mindig is óvónő szerettem volna lenni. Már gyerekkoromban is mindig a babákkal játszottam, nem is tudtam volna magamnak mást elképzelni. Óvónői szakközépiskolába jelentkeztem, de oda sajnos helyhiány miatt nem vettek fel, így jött egy kis kitérő, vegyipari szakközépiskolában érettségiztem és utána rögtön célirányosan idejöttem dolgozni. Itt kezdtem képesítés nélküli óvónőként és itt dolgozom már 40 éve – mondta a mindig mosolygós vezető.
– Ez az egyetlen munkahelyem, azt leszámítva, hogy egy hónapot dolgoztam a Semmelweis bölcsödében itt Vecsésen, mert kellett az engedély, hogy itt dolgozhassak, és az akkori törvények alapján addig is kellett dolgoznom. De én ezt tekintem az első és egyetlen munkahelyemnek – mondta mindenki Kati nénije, aki elárulta, született vecsési. Édesanyja elmondása szerint ő az utolsó vecsési, aki valóban Vecsésen született bába által otthon, saját háznál.
Úgy véli, 18 éves önmaga elégedett lenne a pályájával, hiszen sok mindent tett az oviért és szerette is csinálni. Véleménye szerint most nehezebb óvónőnek lenni, más az elvárás, sok a felesleges papírmunka. Nagy a szülőktől az elvárás, hogy az óvoda csináljon meg mindent, amit a szülő nem tud ebben a stresszes, felpörgött világban.
– Itt kezdtem képesítés nélkül, aztán amikor 1995-ben a volt vezető elment nyugdíjba, akkor rábeszéltek, hogy jelentkezzem a helyére. Tulajdonképpen a kollégák és a család is mondta, hogy próbáljam meg. Nem voltak nekem vezetői ambícióim, én óvónő akartam lenni, de aztán a közösség is támogatott, így megpályáztam és sikerült – emlékezett vissza Katalin arra, hogyan lett óvodavezető.
De vajon mennyire volt nehéz átállni? Húsz gyerek után egy íróasztal? Tulajdonképpen nehéz volt a váltás számára, mert mindig szeretett gyerekekkel foglalkozni. Talán az is közrejátszik abban, hogy abbahagyja, hogy most már nem tud annyit köztük lenni.
– Régen több időm volt a gyerekekre. Most már annyira sok az adminisztráció meg munka, hogy az embernek nincs annyi ideje a gyerekekre – mondta.
De melyik volt a könnyebb? Óvónőnek, vagy óvodavezetőnek lenni?
– Mind a kettőt szerettem csinálni. 25 éve vagyok vezető, de így is sokat voltam a gyerekek között, még most is ismerem őket név szerint. Őszintén mondom, mind a kettő jó. A mostani gyerekeknek a szülei közül több is idejárt óvodába. Sőt a saját vejem is az óvodásom volt. Igaz csak pár hónapig, mert utána lettem terhes a lányommal. Amikor elkezdett udvarolni, tudtam ki ő, hiszen ennek az óvodának a lényege a családiasság.
És mi számít egy óvónő pályáján sikernek – kérdeztük tőle, mire így felelt: a Márton-nap a szívem csücske, ezt nagyon szeretem. Mostanra egy 600 fős eseménnyé nőtte ki magát, visszajárnak a korábbi óvodások, a szüleik, ilyenkor 2-3 hét erről szól, eljátsszuk a gyerekekkel. De ugyanilyen sikeres a nemzetiségi délután, ahova a környék nemzetiségi óvodáit hívjuk el.
De véleménye szerint ugyanilyen nagy siker, hogy megújult, bővült az óvoda.– Amikor idejöttem, volt három csoport, később négy, most pedig már öt csoportunk van. 2005-ben lett átépítve az óvoda, a képviselő-testület döntése értelmében a vecsési ovik közül elsőként. A régi családi házat meghagyták, a sváb jellege megmaradt és ehhez építettek csoportszobákat, idén pedig kaptunk egy multifunkcionális sportpályát is. Ezeket én sikernek könyvelem el. De ugyanilyen a gyerekek létszáma, hiszen amikor elkezdtem dolgozni, 90 férőhelyes volt, most pedig már 150 – mondta jogos büszkeséggel a hangjában.
Biztos benne, hogy hiányozni fog számára a munka és az óvoda, de úgy gondolja, akkor kell abbahagyni, amikor a csúcson van.
– Másrészt van családom, vannak unokáim, és át kell adni a stafétabotot. Végigcsináltam öt vezetői ciklust 25 évig voltam az óvoda vezetője. Jövőre újra pályázhattam volna, de eldöntöttem, hogy már nem szeretnék.
Ha elmegy, nem szeretne úgy visszajárni, hogy terhes legyen bárkinek, de amíg az unokája idejár, addig biztos, többet fogják látni, így a különböző rendezvényeken is ott lesz. Ha utána hívják, természetesen akkor is szívesen fog jönni, ha segítséget kérnek ad, de nem szeretne zavarni senkit. Elismerte, a döntés meghozatalában inkább az eszére, mint a szívére hallgatott.
Elégedett az óvónői munkájával, a legjobb visszajelzés számára, amikor megy a nagyobbik unokájáért az iskolába és jönnek vele szembe diákok, szülők és köszönnek: „Jó napot Kati néni! Szia, Kati néni! Hogy vagy Kati néni?” Ezek olyan visszajelzések, hogy akkor valamit biztos jól csinált.
Noha munkája nem látványos, Vecsés városa már eddig is három különböző kitüntetéssel ismerte el, de aki ismeri, tudja jól, számára sokkal nagyobb elismerés egy kisgyerek ölelő karja, hálás tekintete.
Sz. Gy.
