Megemlékezés a nemzeti összetartozás napjáról és Trianonról

A megemlékezést Hompoth Zoltán (középen), az Orbán Balázs Erdélyi Kör elnöke nyitotta meg

„Nem sírt kell ásni, hanem fundamentumot” – figyelmeztetett már bennünket Tamási Áron Trianonnal kapcsolatban, hogy szép hazánk ismét felépülhessen.

Ragyogó időnk volt, sokan jöttünk össze, hogy részt vegyünk június 4-én a Megmaradás emlékművénél megtartott megemlékezésen, melynek csodálatos hátteret adott az Orbán Balázs Erdélyi Kör által megtervezett és Márkus Ferenc erdélyi faragó által 2005-ben készített Nagy-Magyarországot ábrázoló műve, és a később felállított nemzeti nagyjaink mellszobraival keretezve. Nem ünnepelni akartunk, hiszen, kinek van kedve ünnepelni, ha ősi hazánk területének 2/3-a, lakosságának több mint 50 százaléka „másoké” lett.

A megemlékezést Hompoth Zoltán, az Orbán Balázs Erdélyi Kör elnöke nyitotta meg, majd elénekeltük a magyar és székely himnuszt. A himnuszok után Szlahó Csaba, városunk polgármestere nem csak egy szimpla megemlékezést tartott, hanem komoly alapossággal világított rá a 100 évvel ezelőtti külföldi és hazai eseményekre, történésekre, melyek megmagyarázzák – részben eredményezték is – Trianont. Szükség volt erre a beszédre, hiszen évtizedekkel ezelőtt ezt nem tehettük meg, iskolában sem hallhattunk róla, s amit sajtóban ritkán olvashattunk, köszönő viszonyban sem volt az igazsággal. (Jellemző, hogy Erdélyben – Romániában – is csak most a napokban állították fel – Tamási Áron szülőhelyén, Farkaslakán – az első trianoni emlékművet.)

Ritkán hallható tartalmas beszéd után a Bálint Ágnes Óvoda Frakk csoportja mutatta be nagyon kedves műsorát, egységes kék ruhácskájukban. Nagy tapsot kaptak. Majd a Labdarózsa Népdalkör színvonalas előadásában gyönyörködhettünk. Utána ismét óvodások szerepeltek, a Czövek Olivér Református Óvoda nagycsoportja aratott sikert.

Külön kiemelendő dr. Pintér Alexandra alkalomhoz nagyon illő szavalata. Reményik Sándor „Nem nyugszunk bele” című versét adta elő mély átéléssel, fiatalos lendülettel. A közösen elénekelt Szózat pedig szinte aláhúzta, megkoronázta az egész megemlékezést. Koszorúzással zárult a szép nap.

Emlékeztünk, nagyon is szépen, méltósággal.

(Akik nem jöttek, sajnálhatják, legközelebb várjuk őket is! )

Kép és szöveg: Nagy István Elek