Ebbe a sportba bele kell születni

Simon Mihály szakosztályvezető

A Vecsési Sportegyesület egyik legsikeresebb szakosztálya a postagalambászoké.

Januárban kilenc galambjuk jutott be az országos döntőbe, melyek közül négy jutott tovább a poznani, 30. Postagalamb Olimpiára.

– Dobogón nem tudtunk végezni, de az én galambom a standard–fiatal kategóriában a 14. helyezést érte el az olimpián, ami nagyon szép eredmény. A különböző kategóriákban még két országos bajnok galambunk is indult, összesen szereztünk egy 16., egy 18. és egy 22. helyezést. A magyar csapat a 72 országból az 5. lett. Csak a lengyelek, németek, a csehek és a szlovákok tudtak előttünk végezni. A postagalambsportban legnagyobb névnek számító hollandokat és belgákat is megelőztük – értékelte a lengyelországi versenyt Simon Mihály, a vecsési egyesület szakosztályvezetője.

Elmondta, mint minden sportágban, náluk is versenyprogram van. Ide tartozik a bajnokság, ami 12 útból áll, de van Magyar Kupa és Szuperkupa is. Ezek mind olyan versenyek, amin nem kötelező részt venni, de ahhoz hogy az egyesület és a versenyző is a legjobbak közé kerüljön, jobb ott lenni rajtuk. A 12 verseny háromféle hosszúságú távot foglal össze, a Nemzetközi Postagalamb Szövetség (FCI) kiírása alapján 300, 500 és 500 kilométer feletti távokat.

– Megadott koordinátájú feleresztési pontok vannak, amit a szövetség szab meg. A feleresztési pontnál az autóban van egy GPS-rendszer, ami rögzíti a helyet és az időt, és amikor a chipgyűrűvel ellátott galamb hazaérkezik, ugyanúgy ebbe az órába kerül be az eredménye. Egy központi rendszer ezt beolvassa és ez alapján alakul ki a végeredmény
– mondta a szakember, aki elárulta, egy galamb körülbelül hat évig repül. Addig versenyez, akkor éri el azt az időt, hogy a szervezete elkezd öregedni. Az átlagéletkor 14-15 év – nagy ritkán 20 –, de ekkor már a tenyésztésben kell velük foglalkozni.

– Lehet hobbiból csinálni, de ez hobbinak nagyon drága, hiszen legalább napi 16 órát kell velük foglalkozni és mellette dolgozni kell. Nagyon komoly rendnek kell lenni egy dúcban. Külön vannak a fiatal galambok, a tenyészállatok, a versenygalambok. Ezeknek mind különböző az ellátása és mindegyikkel másképp kell foglalkozni – mondta Simon, aki a családi hagyományokról is mesélt.

– Ebbe a sportba bele kell születni. Én szerencsésnek mondhatom magam, beleszülettem. Az édesapám és a testvérei is galambász volt, a családi állományunk 1952-ben lett alapítva. 1982-ben önálló dúcot alakítottam, ezután külön versenyeztünk. De azt jó tudni mindenkinek, ezt csak teljes elszántsággal lehet csinálni
– vallott a kezdetekről a sportvezető, aki a galambászoknál betöltött pozíciója mellett, a vecsési sportegyesület alelnöke is.

SzGy