Nagyon érdekes, tanulságos előadáson vehettem részt február 25-én a Fő u. 49. szám alatti – Vecsés talán legrégibb – épületében, a Német Nemzetiségi Önkormányzat és a Kulturverein rendezésében.
Amikor megkaptam a felkérést, hogy készítsek pár fotót a rendezvényről és számoljak is be róla, felkerestem Frühwirth Mihályt, mert ő tartotta – kutatásai alapján – az előadást Becenevek, Ragadványnevek a vecsési svábok körében címmel. Hosszan beszélgettünk e nagyon érdekes témáról.
Időben ott voltam az előadás előtt, melyre nagyon sokan jöttek el. A rendezők egymás után igyekeztek plusz padokat elhelyezni, de mindenkinek így sem jutott hely. A két helyiség olyan zsúfolt volt, hogy szinte moccanni sem lehetett. Felállni is nehezen tudtam, hogy normális képeket készítsek, de előre vagy hátra még pár centit sem mozdulhattam.
Frühwirth Mihály előadását azzal kezdte, hogy megköszönte a meglepően nagy jelenlétet. Egyben sajnálkozását fejezete ki, amiért kételkedett abban, hogy lényegesen nagyobb helyiséget is megtöltöttek volna a vendégek. Sajnálta azt is, hogy többen nem fértek be a termekbe.
Természetesen – mint minden településen – Vecsésen is sok család élt azonos néven. Ezek megkülönböztetésére a találékony közösség többféle megoldást talált. Egyik formája az volt, mikor a felmenő foglalkozása szerint jelölték meg az egyes személyeket családjukkal együtt. A kádárt németül „Faßbinder”, rövidebben Binder (ebből származik a magyar pintér elnevezése a kádárnak), svábosan Pinda. A Lindwurm családban máig él ez a ragadványnév: Pinda Taunl, Pinda Tóni az idősebbeknek jól ismert személy.
Egy másik példa a ragadványnevek örökölhetőségére: Dobrovicz Nándor (sz.1887.) összegyűjtötte pénzét és vásárolt egy szecskavágó gépet, amellyel bérmunkát vállalt. A falu lakosai zsákokban vitték hozzá az összevágnivaló takarmányt, ezért lett a család ragadványneve: „Szecskás Dobrovicz”. Még az unokáit is ezzel a névvel illették. Olyan esetek is voltak, amikor az elődre utaltak a ragadványnevek. Theresia Paulheim 1848-ban született, férjhez ment Dobrovitz Józsefhez (az.1842.) Paulheim néven már nem volt férfiember, igy két fiának családját Paulheim-Dobrovitznak nevezték, így különítették el a többi Dobrovitztól. Olyan esetek is, amikor a keresztnevek adták a megkülönböztető ragadványnevet (Ferkó, Sorzs).
A régi német sírkövek is sok mindent elárultak. Szerepelt az asszony leánykori neve is az asszonyneve mellett, vagyis itt még van megkülönböztető neve az asszonyoknak.
Különös figyelemmel követtem a Lőrinc név alakulását. Németül: Lorenc; becézve: Lenc, Lenci. Ugyanis mi 1968 februárjában költöztünk a Halmy-telepre, akkor épült ki Vecsés legfiatalabb negyede. Pár házzal mellettünk már az Állami Gazdaság eperföldjei voltak, oda is jártunk napszámba. Közelünkben, a Bem utcában volt az egyetlen bolt, Lenci bácsi vegyesboltja. Köztiszteletben állt az idős, alacsony Lenci bácsi. Üzlete ajtajában várta vevőit az idős boltos, mindenkivel nagyon kedves és előzékeny volt. Nagyítóval is nehéz manapság hozzá hasonló boltost találni. Igaz, a házat, az üzletet sem találjuk már. 5-6 éve többször jártam a Bem utcában, de a boltnak már a hűlt helyét sem találtam.
Most, hogy az előadás után gondolatban elsétáltam a Bem utcába, bizony összeszorult a szívem: nem találtam a Lenci-bolt kopottas ajtófélfáját, de legjobban azt sajnáltam, hogy csak a gondolataimban tudtam megidézni a becsületes, jóindulatú, szeretetreméltó Lenci bácsi személyét. Most már tudom, hogyan lett Lőrincből Lenci, akit a környéken mindenki tisztelt és szeretett.
Kifejezetten örülök, hogy részt vehettem Frühwirt Mihály előadásán, így „találkozhattam” a kedves öreggel, Lenci bácsival, vagyis a becsületességgel, a jóindulattal, a jóindulatú segítőkészséggel, amelyre napjainkban is oly nagyon szükségünk van!
Kép és szöveg: Nagy I. E.
