Három évvel ezelőtt diákjaink kérésére Bécsbe szerveztünk adventi kirándulást, 2017-ben Grazba, 2018-ban Mariazell mellett döntöttünk.
December 8-án reggel háromnegyed hatkor két busznyi diákkal és felnőttel vágtunk neki az utazásnak. A koránkelés fájdalmasan érintett minket, főleg, hogy néhányan előző este színházban is voltak, de a hosszú, 350 km-es út alatt tudtunk pihenni. Esőben indultunk, de később kitisztult az ég és dideregnünk sem kellett. Mariazellhez közeledve megpillantottuk az Alpok havas csúcsait, és a hegyoldalakon megmaradt hó megelőlegezte a karácsonyi hangulatot.
December 8. a Szeplőtelen Szűz fogantatásának ünnepe, így ezen a napon a szokásosnál is többen keresik fel a zarándokhelyet. A kisváros története Magnus szerzetes nevéhez fűződik, akit St. Lambrecht apátja küldött 1157-ben egy hársfából készült Mária-szoborral az itt élő pásztorok lelki gondozójának. A településhez közeledve egy hatalmas szikla állta útját, de imája meghallgatásra talált a Szűzanyánál, és a kőtömb kettévált előtte. Megérkezvén kis remetecellát épített a Mária-szobor fölé, innen ered a Mariazell elnevezés. A hársfából készült díszesen felöltöztetett szobrot ma is megtekinthetjük a bazilika középpontjában elhelyezett kegykápolna ezüstből készült oltárán. A szépséges gótikus-barokk bazilika elődjét I. Henrik morva őrgróf építtette hálából, miután súlyos köszvényéből kigyógyult a mariazelli zarándoklat után. A románkori templom gótikus átalakítása és a kegyoltár létrehozása Nagy Lajos királyunk nevéhez fűződik. Egyik csatája előtt álmot látott, amelyben a Szűzanya megjósolta győzelmét. I. Lajos és I. Henrik ólomszobra a bazilika előtt látható.
A bazilika után a Kálváriahegyen található mechanikus betlehemet néztük meg. Ezen az óriási életképen 18 évig dolgoztak, 11 újtestamentumi jelenetet ábrázol 130 mozgó figurával. A Pirker mézeskalácssütő üzemben bemutatták a mézeskalács-készítés folyamatát és számos mézeskalácsból készült makettet. Számunkra a legérdekesebb talán a XVIII. századi Mariazell-modellje volt. A diákok a szabad programnak örültek a legjobban, hiszen kedvükre barangolhattak a karácsonyi vásár forgatagában, megkóstolhatták a fahéjas-vaníliás pörkölt mandulát, ihattak puncsot, vásárolhattak különleges karácsonyi díszeket. A főtér közepén megcsodálták a kút fölött a 12 méter átmérőjű, 6 tonnás adventi koszorút – a legnagyobbat a világon. Az ügyesebbek felfedezték az élő betlehemet igazi állatokkal: báránykákkal, juhokkal, szamárral.
Kicsivel sötétedés előtt indultunk tovább Johannesbachklammba. A szurdok 3 napig tartó karácsonyi vására naponta 4-5000 látogatót fogad. A sebes sodrású patak szélét fáklyák világítják meg, a vízesést, a sziklákat színes reflektorok. A patak partján álló, fényfüzérekkel díszített fenyőfák visszatükröződnek a vízben. Ilyen hangulatos környezetben sétálgattunk, nézelődtünk, hallgattuk az amatőr kórusok önkéntes ünnepi produkcióit, válogattunk a karácsonyi vásár kínálatából.
A hosszan tartó hazaúton a gyerekek mégsem érezték a fáradságot, a sok élmény ébren tartotta őket. Az egész csapat jól viselkedett, szívesen visszük őket jövőre is hasonló kirándulásra.
Madarász Krisztina idegennyelvi munkaközösség-vezető,
fotó: Prorokné Jankovics Anita és diákok
