Itt van a nyár, itt van újra – avagy fügével dicsérd a napot!

A tollforgató ember olykori kiszámíthatatlansága lehet az egyetlen magyarázat arra, hogy mint a fent megjelölt címekből olvasható, közismert verssorokat vagy nem kevésbé ismert közmondásokat, látszólag öncélú módon átírjon.

De tovább keresve, kutatva, akár rátalálhatunk a szavakkal való játék igazi okaira is, hiszen június 1-jével 31 fokos csúcshőmérséklettel ránk köszöntött – mondhatni hivatalosan is – a már hetekkel korábban „heveskedő” nyár. Az egyház ezen a napon Márk evangéliumából idézi fel Jézus Jeruzsálembe való bevonulását. A történések szerint, miután a Messiás a templomban mindent szemügyre vett, a tizenkettővel kiment Betániába. „Másnap, amikor Betániát elhagyták, megéhezett. Messziről látott egy zöldellő fügefát. Elindult irányába, hátha talál rajta valamit. De odaérve semmit sem talált rajta, csak levelet, mert még nem volt itt a fügeérés ideje.” (Mk.11)

A mi tapasztalatunk viszont merőben más volt ezen a mediterrán fülledtséget idéző, nyarunkat elindító napon. A Felsőtelep egyik szélvédett kiskertjének hátsó zugában (képünkön) büszke fügefára találtunk, melyen nem csak levelek, de hamarosan beérő gyümölcsök is voltak. Az utóbbi években itt a Kárpátoktól ölelt medencében, egyre inkább magát otthonérző, de akár Betániában is felnövekvő „evangéliumi” növény, immár Vecsésen is otthonra lelt.

Kép és szöveg: Fekete József