Lépéshátrányba kerültünk – már nem a mi kezünkben van a bajnoki cím sorsa
VECSÉS SE-ÉL-TEAM – AGROFEED ETO SZESE 22-23 (13-12)
A csoport két legjobbjának küzdelme előtt az volt a helyzet, hogy egy ponttal álltunk a győriek előtt. A mieink győzelme esetén a három pontos előny, a lélektani plusz és a három, közel egyforma ellenféllel való hátralévő meccs már-már eldönthette volna javunkra a dolgok menetét. Még döntetlen esetén is a mi kezünkben maradt volna a bajnoki cím sorsának eldöntése. A legrosszabbra gondolni sem mertünk volna.
A nézőtér zsúfolásig megtelt, a Rába-partjáról is sokan érkeztek. A WTV egyenes adásban közvetítette a derbit a csatornáján.
A vendégek kezdtek jobban, de a mieink is hamar rendezték soraikat és átvették a vezetést. A játékrész közepén már 8-4-re vezettünk. Látható volt, hogy nem véletlenül vezetjük a tabellát. Ezután azonban bekerültek az első porszemek a gépezetbe. Kimaradt ziccerek, kapufa, kihagyott hetes, feljavuló kapusteljesítmény az ETO részéről, és máris 10-10 lett az eredmény. Még egyszer felcsillant a remény, mert ismét kétgólos előnyre tettünk szert, sőt 3-1 fórral támadhattunk, de eladtuk a labdát. Hamar kaptunk kettőt, de a végén emberelőnyben szerzett találattal mehettünk pihenni.
Fordulás után minden rémálommá vált. Megszűnt a támadójáték, 20 perc alatt négy gólt tudtunk csak szerezni, de a nagyobb bajt az jelentette, hogy szinte minden támadásnál elveszítettük a labdát, és könnyű, lerohanásos ziccereket kínáltunk az ellenfélnek. Ezek mindegyikét ki is használták, főleg a 112-szeres válogatott Iváncsik Tamás volt a könyörtelen végrehajtó. Csodával határos, hogy az egyébként semmi különlegeset nem mutató ETO, csak négy gólos előnyt tudott szerezni. Az 50. perc táján sikerült végre gólt dobni, de az utolsó négy percig nem tudtunk közelebb kerülni a vendégekhez. A hajrára összeszedte magát a gárda, egy gólra feljöttünk, de csak fél perc maradt hátra és nem nálunk volt a labda…
A lefújás után a győriek örömtáncot lejtettek, szurkolóikkal ölelkeztek. Tudták, hogy most már ők irányíthatják a dolgok menetét.
A játékvezetőkről nem igen illik beszélni, de a két fiatalember tevékenykedése nem volt méltó a rangadóhoz. Túl nagy volt a kabát nekik. Az elején a vendégek terhére, majd később – és jóval többet – a mieink kárára. DE! Mégis nem ezen múlott. Ha csak a tudásuk felét nyújtják a fiúk, akkor simán, 4-5 góllal nyerhettük volna a mérkőzést. Persze, ahogy máshol sem, úgy a sportban sincs „ha” kezdetű siránkozás.
Nagy Károly edző is azt emelte ki előtte, hogy a vendégek sokkal jobb körülmények között dolgozhatnak, többet edzenek és nehéz lesz ellenük. A találkozó után elkeseredve mondta, hogy látszott az edzéshiány néhány kulcsjátékosnál, fejben elfáradtak, aminek a jeleit már a múlt héten is észlelni lehetett. Hiányzott a frissesség a megoldásokhoz, sokszor olyat akartak megcsinálni, amiről nem is beszéltek. Úgy ítélte meg a helyzetet, hogy innen már nehéz lesz.
A tudósító azt azért hozzáteszi, hogy ezek a fiúk előtt le a kalappal! Köszönjük a teljesítményeteket, amit a bajnokságban nyújtottatok. Történelmi tett volt ez, hiszen vecsési csapat még sohasem volt ilyen közel ahhoz, hogy a profi ligába feljusson. Hogy az ajtó zárva maradt? A sportban nemcsak a siker, hanem a botlás is benne van. És a botlás mindig fájdalmasabb, de az egészet kell látni és értékelni.
Szalontai
