A reformáció 500. évfordulóját ünnepeltük. A reformációval szorosan összefügg egy másik dátum, ez január 8-a.
A csíksomlyói búcsú történetével kapcsolatban már írtam arról, ahogyan Erdélyben a reformáció hívei összecsaptak (vagy nem? – a Tolvajos-hágói csata máig vita téma) a katolikus székelyekkel, és ahogyan abból a pünkösdből előbb katolikus ünnep, majd mára egy szakrális, nemzeti összetartozást szimbolizáló emlékhely lett. János Zsigmond – ez a hihetetlen műveltségű uralkodó, az utolsó magyar király I. (Szapolyai) János és a lengyel Jagelló Izabella fia – betartotta a Tolvajos-hágói ígéretét, mert az 1568. január 6-13-a között a Tordára összehívott országgyűlésen a magyar és erdélyi rendek kihirdették – a világon először – a lelkiismereti és vallási szabadságot. Ezzel a törvénnyel alakult ki Erdély alkotmányában a három államalkotó (magyar, székely, szász) nemzet mellett a négy törvényesen elfogadott (katolikus, evangélikus, református és az egyetlen magyar alapítású egyház, az unitárius) vallásnak nemcsak egyházjogi, hanem politikai és közjogi rendszere, ami a későbbiekben ezen az elven fejlődött tovább.
Ennek kereken 450 éve. Bizony Európa, Ti, amikor még az inkvizíció nevében vidáman küldtétek máglyára a más vallásúakat, mi már másként gondolkodtunk. Ezt jó elménkbe vésni, itt is – ott is. Miként azt is, hogy nagyon jól tudjuk, mert megtapasztaltuk 150 éven keresztül, hogy mit jelent a muszlim hódítás. Az ország népessége felére apadt, pusztasággá vált országunk a török hódításnak köszönhetően.
Tovább folytatva a gondolatot és egy másik tragikus dátum aktualitása kapcsán – 1764. január 7. Madéfalva – kimondhatjuk, hogy a Habsburg már a török kiűzése pillanatától kezdődően az uralma alá erőszakolt magyar területen az évszázados szabadságjogokat el akarta venni, és az elnéptelenedett pannon pusztákra a németség betelepítésével Magyarország gyarmatosítására törekedett. Nem véletlen, hogy 1703 és 1848 között két nagy szabadságharc is kibontakozott a nemzeti függetlenség kivívására, oltalmazására.
Mindezeket csak azért idézem fel, mert az ezeréves magyar történelem bőven szolgál tapasztalattal és sokféle vonatkozásban. Minket senki sem biztasson vallási türelemre, vagy magyarázza a muszlimmal való együttélés lehetőségét. Abban sem kérünk felvilágosítást, hogy vallások és izmusok, hegemóniák, majd az ezt követő „felszabadítások” milyen következményekkel jártak. Mi csak azt mondjuk, hogy a magyar nemzet az ilyen törekvések ellen mindig nagy erővel fellépett és a jövőben is fel fog lépni! Azt, hogy voltak ellenérdekeltségűek e honban, az nem vitatható, de ők csak mindig idegen erő segítségével juthattak hatalomhoz, és ők történelmünk gyásznapjait jelentik. Ellenben történelmi hőseink példája felelősséggel és kötelezettségvállalással ruház fel bennünket, és ezt senki és semmi sem érvénytelenítheti!
Április 8-án országgyűlési választás lesz.
Tavaly is volt néhány országban, idén is lesz még Olaszországban és Szlovéniában. Mindenütt arról beszéltek és beszélnek, hogy mi az a döntő momentum, ami a választók akaratát befolyásolja. Az egyik oldal a migránskérdést helyezi előtérbe, a másik ezt bagatellizálva, inkább máshová teszi a hangsúlyt. Maradjunk annál a ténynél, hogy 1-2 kivétellel mindenütt a nemzetállami gondolat hívei nyerték a választást. Joggal gondolhatjuk, hogy mindenütt a migránstéma volt a döntő kérdés.
Az Európai Unió vezetői dilemmában vannak. Egy részük – ez a kisebbség – a független, nemzetállamok unióját akarja. A jelenlegi többség és egy erő, amit Soros testesít meg, egy nemzetek nélküli európai masszát szeretne. Ezt az erőt nem szabad lebecsülni…, de nem szabad elfogadni diktátumát! Egyébként egy kérdés: a 28 államos EU vezetői milyen jogon döntenek a kontinens sorsáról, átalakításáról, ahol 45 független ország létezik, az unió a kontinens területének csak 40 %-át birtokolja és lakosságának kétharmada él? Ha még arra is gondolunk, hogy ezt csak az unió nagy gyarmattartó államai erőltetik, akkor még inkább felvetődik a kérdés: egyáltalán számít-e a népfelség elve néhány megvásárolt léleknek?
Mindezekkel szemben csak az ébredő nemzetek polgárai által megválasztott nemzeti kormányok vonultathatók fel.
Ezen a ponton értünk el egy nagyon fontos kérdéshez.
Az uniós országok döntő többségében a választások során a nemzeti függetlenséget támogató erők győztek, és mellettük a radikálisabb nemzeti pártok is számottevően erősödtek. A baloldali és a liberális pártok ugyanakkor jelentősen meggyengültek. 2019 májusában uniós választás lesz. Biztosra vehető, hogy egy gyökeresen más összetételű uniós parlament fog megalakulni.
Ha pedig ez így van, akkor a nemzeteket felszámolni akaró erőknek (szocialistáknak, liberálisoknak, zöldeknek, kommunistáknak stb.) nem sok idejük maradt a cselekvésre. Rövid másfél év, amíg befolyásolhatják az európai közvélemény EU-s részét. Nagy kérdés, hogy ebbéli szorongásukban mennyire válogatnak az eszközökben? Mert sok példa mutatja, hogy nem áll tőlük távol a törvényes rend elleni felfordulás szándéka, az anarchia, a káosz keltése.
Pedig jó tudni, hogy demokráciában van törvényes lehetőség a változásra. Úgy hívják: választás. Ennek az a tulajdonsága, hogy az emberek kiválasztják maguknak az értelmük és erkölcsük szerinti pártot, és a nyertes irányítja az országot. Aki másként tesz, az nem akar demokráciát. Csak hatalmat – minden áron, akár külső segítséggel, helytartóként!
Tőlük pedig óvakodjunk!
Szalontai János
